Mint az elroshadt edény.
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; akik az utcán látnak, elfutnak tőlem. Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. (Zsolt 31,12-13)
Mint az elroshadt edény. Ki ne látott volna közülünk használatból kivont s eldobott edényt, szemétdombon, útszélen. Valamikor ezek az edények ékességei voltak a konyhának, drága étkek készültek bennük, most pedig, mint semmire nem való elroshadt edények hevernek szerte.
A zsoltáríró ezt a képet használja, amikor a saját állapotát vizsgálja. Valamikor ékessége voltam az embereknek, valamikor hasznuk volt belőlem, most pedig félredobtak, mint haszontalan semmirevaló elroshadt edényt.
Keresztyénként nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten soha nem vet el. Isten előtt minden élet drága. Életünk ereje és vigasztalása abban van, hogy Isten számára nem leszek csúfsággá, és nem tekint rám, mint az elroshadt edényre, hanem kegyelmébe és szeretetébe fogad.
Átölelt Isten nagy kegyelme méltatlanul, érdemtelen.
Csodák csodáját látom benne, és hála tölti el szívem.
Boldogan ujjong énekem, ha kegyelmét dicsérhetem.
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Talán azt hiszed, hogy tudod, mit szeretnél, de Isten tudja, hogy mire van szükséged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése