Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. (Fil 4:10)
Nekem ebből a mondatból kiemelkedik az a kifejezés, hogy felbuzdultatok a törődésre. Ebben a kifejezésben az a gondolat van felerősítve, hogy Isten gyermekei túl kell, hogy lássanak önmagukon, észre kell vegyék a körülöttük élőket, még pedig segítő szándékkal. Tudunk-e, akarunk-e törődni másokkal? Van-e bennünk erre szándék, indulat, felbuzdulás? Lehet, hogy „csak" egy családtagoddal kellene törődnöd. Lehet, hogy van valakid, aki arra vár, hogy felemeld a telefont és megkérdezd, hogy van. Vagy elmenj hozzá és érdeklődést mutass irányába. Nem olyan színlelt, hanem nagyon is valódit. Lehet, hogy egy barátod, egy lelki társad vár ugyanerre.
Bennünk tud lenni a kényelemszeretet, olykor dac, vagy gőg is ennek kapcsán: hívjon a másik, keressen a másik, jöjjön ő. Én nem. Csak nem indulok talán? De, indulj el te! Légy kezdeményező! Jakab apostolnál azt olvassuk: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." (Jakab 1:27) Vagyis buzdulj fel a törődésre! Önmagad helyett fókuszálj másokra! Ha előbb az Úrra nézel, sokkal könnyebb embertársaidra tekinteni, észrevenni azt, hogy hogyan segíthetsz, hogyan szerezhetsz örömöt a másiknak. Közel viheted a benned munkálkodó Jézust embertársaidhoz! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Talán azon tűnődsz, hogy vajon Isten meg tud-e áldani és tud-e használni egy olyan valakit, akinek olyan múltja van, mint neked. Teljes mértékben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése