Keresés ebben a blogban

2018. február 23., péntek

2018-02-23

Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is… (Fil 4:11-12)
Elégedettség. Mennyire jellemző ránk? Vele megelégszem – mondja ki a református templomban áldást kérő házaspárok mindegyike. Meg vagy elégedve a házastársaddal? És ő veled? Neked készítette el az Úr az egyik nagy kincsét. Így nézel a házastársadra? „Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az ÚR jóakaratát." (Péld 18:22) Persze igaz ez fordítva is: aki jó férjet talált, az is kincset talált. A kincset meg kell becsülni. Egy életen át…
Meg lehet tanulni az elégedettséget. Lehet előbbre jutni ennek tanulásában. Pál apostol megtanulta az elégedettséget. 
Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is… – írja az apostol önmagáról. Persze bővölködni jobban szeretünk ez igaz, de tudunk-e szűkölködni is, ha úgy hozza a helyzet, ha abban van részünk? Zúgolódás nélkül tudunk-e élni örömben és nehézségben? Ez lelki beállítottság kérdése. Vagy ha egyszerűbb akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy hit kérdése.
A közelmúltban ismerkedtem meg valakivel, aki elmesélte élete jelentősebb eseményeit, és elmondta, hogy a II. világháború után semmijük nem volt. A szó szoros értelmében. De Istenre bízta magát, az életét és rengeteg áldásban részesült. Ha bővölködsz, adj hálát gyakran. Ha szűkölködsz, akkor is nézz Megváltódra. Rólad Ő meg nem feledkezik… (Katona Béla)

A nap gondolata:

Aki alapvetően hálás, annak a lelkében béke van. Ez pedig abból ered, hogy észreveszi a dolgokat, megáll, és aztán dönt. Bármilyen körülmények között észreveszi azt, amiért hálás lehet. Megáll, és tudatosítja, hogy az a valami Isten jelenlétére utal. És úgy dönt, hogy mindaddig Isten jelenlétére figyel, míg az Ő hatalmas békéje el nem árasztja a lelkét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése