Nem a fegyver
Oh, Isten! Füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert kedvelted őket. (Zsolt 44,2-4)
A haza, a nemzet Isten drága ajándéka. Vitéz és bátor a magyar nép, de ha őszinték akarunk lenni, mégis el kell ismernünk azt, hogy nem a kard, nem a fegyver, hanem Isten keze szerezte nekünk ezt a földet, amin élünk.
Nem jelenti ez azt, hogy mivel Isten szerezte, Isten adta nekünk ezt a hazát és nem a fegyver, most már nekünk semmit sem kell tennünk. Nem! Olyan ez, mint a vetés. Bizony szántani és vetni kell, de tudjuk mégis, hogy a termést nem mi biztosítjuk, hanem Isten őrzi és adja meg számunkra.
Tudjunk tehát teljes hűséggel és teljes hálaadással megállni Isten színe előtt és tudjuk magasztalni Őt, azokért, amiket cselekedett velünk.
Hallottuk, Isten, füleinkkel, Amit régenten cselekedtél,
Nékünk atyáink mondották, Kik nagy dolgaidat látták;
A pogány népet kezeddel Elvesztéd, földét elpusztítád;
Néped más helyre vitted el, Holott ismét megszaporítád.
Mert nem ő fegyverük által lett, hogy ők megülték e jó földet;
Nem az ő kezük, sem karjuk Volt nekik szabadítójuk,
De te orcád tekintése És a te karod és jobb kezed
Őket így megsegítette, Mert őhozzájuk volt jó kedved. (Református Énekeskönyv 44. zsoltár 1,2. vers)
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Dicsekvés helyett hálaadásra van okunk, a Jézus Krisztusban. Hiszen Isten Őbenne kegyelmesen hordoz bennünket, hogy most, ma tegyük a dolgunkat, képviselve az Ő jóságát és az Őtőle való jó hírt a világban, a holnapot pedig bízzuk bátran Őrá, hiszen örök életünk van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése