A Házasság hete után
„Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!" (Ruth 1:16-17)
A Házasság Hete van, mely tartalmában arra törekszik, hogy a házasság értékeit felmutassa egy olyan világban, mely szemmel láthatóan egyre kevésbé tekinti fontosnak azt, ami Isten jó rendelése az ember javára, boldogságára.
Aki nem ismeri a felolvasott Ige hátterét, az valószínűleg azt gondolja, hogy két szerelmes, egy nő és egy férfi közötti párbeszéd része ez a néhány mondat, akik között elhangzik, azok készülnek összekötni az életüket, vagyis előtte állnak a házasságkötésüknek. De nem erről van szó. Nem házasságra készülők között hangzik el. Sőt, még csak nem is egy férfi és egy nő között. Anyósának mondja ezt a menye. De ne értsük félre: nincs szó ferde hajlamról, egyszerűen egy nem mindennapi elkötelezettség érhető tetten ezekben a szavakban, egy olyan elkötelezettség, mely nélkül nincs boldog és jól működő házasság.
Ha házasságban élsz, rendszeresen vizsgáld meg a házastársad iránti elkötelezettségedet! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Rabságként élhetik meg a házaséletet azok:
1. akik nem tanultak meg elszakadni: szülőktől, bűnös kapcsolatoktól, bűnös szokásoktól és mindentől, ami a házasságra nézve káros;
2. akik nem tanultak meg ragaszkodni egymáshoz. Amikor valamit összeragasztunk, néhány percet várnunk kell, hogy megragadjon. A házasság első évei is kritikusak lehetnek azoknak, akik az első konfliktushelyzetekben nem a ragaszkodást, hanem a szétválást keresik;
3. akiknek az elsődleges vágyuk nem az eggyé válás, hanem az önmegvalósítás. Az ember a társában hamarabb észreveszi a hibákat, mint saját magában. Aki boldog házaséletet szeretne élni, tartson önvizsgálatot, hogy nem önző és kemény-e a szíve társával szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése