„Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!" (Ruth 1:16-17)
Veled kiteljesedve – ez volt a mottója a tavalyi Házasság Hetének. Nagyszerű gondolat. Ugyanis akkor jó igazán egy házasság, ha érezzük, hogy a másikkal teljes az életünk. Lehet, hogy nagy mértékben különbözünk, de mégis vele teljes az életünk. Mint a puzzle két darabja, úgy illeszkedik életünk egymáshoz. Nem két egyforma darab vagyunk, hanem két olyan, mely egymáshoz jól illeszkedik.
Mi a baj a házasságokkal? A túl tökéletest keressük – mondta egy szakember. Meglepett a válasza, mert nem egyszerűen tökéletest mondott, hanem túl tökéletest. És mi mit nyújtunk? – ötlött belém a gondolat. A másik több legyen még a tökéletesnél is, közben nem az sem ő, sem én…
Vele megelégszem – hangzik a református szertartás szerinti fogadalomtételben. Mindkét fél kimondja egymásra, hogy vele megelégszem. Ám mielőtt arra gondolnánk e szavakat forgatva a szívünkben, hogy olyan lekicsinylés van mögötte, ne higgyük, hogy így van. Ne azt gondoljuk, hogy lehetett volna ezer meg egy, aki sokkal jobb, de be kell érnem vele, jobb híján. Egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy Isten hozzánk illő társat akar adni. Ha rá figyelve választottunk, akkor ezt érezzük: a házastársunk hozzánk illik. Én őhozzá, ő énhozzám. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Fogadd el hittel, hogy Isten a társadat hozzád illő segítőtársnak rendelte! Fogadd el társad másságát! A hozzáillő segítőtárs nem azt jelenti, hogy társam ugyanolyan lesz, mint én. Ne keresd a társadban önmagadat, és ne próbáld ráerőltetni társadra saját ízlésedet, véleményedet vagy szokásaidat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése