2018. május 15., kedd

2018-05-15

„Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." (Mk 7:6-8)
A vének hagyományának felemlegetését illetően nagyon melléfogtak a farizeusok és az írástudók. Jézust megpróbálják sarokba szorítani egy észrevétellel, de nem sikerül. Sőt. Rájuk nézve rosszul sül el a dolog. Jézus ugyanis nem hagyomány-gyilkosként akar feltűnni e szakaszban sem, hanem helyre akarja tenni a dolgokat. Az őket megillető helyre. Ezért mondja az Úr Jézus az előbb idézetteket.
Akár meg is lepődhetnénk, hogy milyen kemény beszéd az, amivel és ahogyan Jézus reagált a felvetésre. De vegyük észre, hogy Jézus nem a kézmosás hagyománya ellen szól. Ő sokkal mélyebbre megy. Nem gondolom, hogy helyeselte, hogy a tanítványok közül volt, aki nem mosott kezet étkezés előtt, de az biztos, hogy a szív tisztaságára terelte a figyelmet. A külső és a belső dolgaink nem mindig vannak összhangban egymással. Remekül tudjuk önmagunkat többnek mutatni, mint, akik valójában vagyunk. Ott belül, a szívünk mélyén. Mondok erre két példát. Azt olvassuk a Bibliában, hogy nevetés közben is fájhat a szív. (Péld 14:13) Előfordul, hogy nevető, mosolygó embereket látunk és azt hisszük, hogy boldog az illető. Nem mindig van így. Megtörténhet, hogy a nevetésünk mögött palástoljuk az igazi érzéseinket. Persze az ellenkezője is igaz: ha könnyezünk, az sem mindig a fájdalom, a szomorúság miatt van. Olykor örömkönnyeket hullat az ember…
A másik példa az egyik reggeli csendességemben szólított meg: „Amikor szemlátomást Istent szolgálod, akkor szinte lehetetlen, hogy bárki is felfedezze, hogy színlelsz… kivéve Istent." Ez a mondat arra terelte a gondolataimat, hogy az Úr tényleg mindent lát. Azt is, amit senki más. Még az önmagam által be nem ismert színleléseket is. Az jutott eszembe, hogy „Bocsáss meg Uram, ha bármit színlelek a Neked való szolgálatban. Én nem színlelni akarom azt, hogy a tied vagyok, hanem őszintén, engedelmesen szeretnélek szolgálni téged." (Katona Béla)

A nap gondolata:

Manapság általában azt mondják, hogy amit a magánéletedben teszel, az nem tartozik másra. Nos, valójában mégis. Amit a magánéletedben teszel – amit zárt ajtók mögött teszel, amit mások nem látnak – az határozza meg és tárja fel a valódi jellemed. Isten pedig éppolyan világosan látja ezt, mint amit nyilvánosan teszel.