Egyedül vagyok?
Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé, hogy kígyóvá változzon! Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és udvari emberei elé, és az kígyóvá változott. Akkor a fáraó is hívatta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével: mindegyikük odadobta a botját, és azok kígyóvá változtak. De Áron botja elnyelte az ő botjaikat. (2Móz 7, 9-12)
Menj a fáraóhoz! Mit mondjak? Ki küld? A Vagyok küld. Nem tudok beszélni! Nem hallgatnak rám! Ott lesz melletted Áron! Lesz, aki segít, mert egyedül nem megy! Nincs egyszemélyes hadsereg! Még Isten legelszántabb „katonái" sem indulhatnak egyedül a harcaikba! Ha valaki mégis ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik, szemfényvesztő, mutatványos! De mindezek mellett, el kell mondanunk, hogy lesznek és vannak csodák. Kígyó a botból! Vér a vízből. Egyiptom szerint trükk! Ők is tudnak ilyen trükköket. Leszólni az Istent, erre szakosodik a kísértő. Kevésnek mutatni Isten fiait. Gyáváknak, csalóknak, méltatlanoknak! Jóllehet így van (sokszor), de attól még Ő az Isten, aki gyarló, botladozó gyermekein át is felmutatja jóságát és kegyelmét. Nekünk milyen kifogásaink vannak? Milyen félelmek akadályozzák meg, hogy elinduljunk Isten akaratát cselekedni? Esetleg nem tudjuk mi sem, hogy mit mondjunk? Mi magunk is Istentől kérjünk erőt, támogatást, segítséget szolgálataink elvégzéséhez. Továbbá ne akarjunk mindent egyedül megoldani, Isten küld segítőket, mi pedig hálás szívvel köszönjük ezt meg és éljünk áldásaival. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Ha halottakat nem is tudunk támasztani, a másik nehézségeiben a kezünket nyújtani, fájdalmában osztozni tudnánk. Mert a Krisztus követésében is mindenki csak azt adhatja, amije van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése