2018. július 10., kedd

2018-07-10

Küldetés

„Ti vagytok a föld sója... a világ világossága." (Máté 5,13-14)
Minden korban vannak Istennek kiválasztott gyermekei, akik tovább viszik az ő akaratát. Így volt ez Noé idejében is, amikor az emberek annyira megromlottak a szívükben, hogy Isten elhatározta: eltörli a föld színéről az erőszakos, gonosz embert. De Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Noé (1 Mózes 5,9), ő kegyelmet talált Istennél: „... mindenben úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki." (1 Mózes 5,22). Jézus a Hegyi Beszédben tanítja az őt körülvevő sokaságot, a tanítványait. Minden fontos dolgot elmond nekik, ami az életre visz. Előre bocsátja felelősségüket, küldetésüket, hogy amit hallanak tőle, azt adják tovább az evangélium terjedése érdekében. Sónak és világosságnak nevezi őket, mert nekik kell megízesíteni azt a világot, amiben élnek, vinniük kell az örömhírt, lámpásként kell világítaniuk a nemzedékükben, de úgy, hogy ragyogjanak, mert megízlelték a legjobbat. Ez a jó cselekedeteikben nyilvánul meg, és ezért Istené a dicsőség. Nem kevesebb a mi feladatunk sem, akik a 21. században Isten igéjével élünk minden nap. Előttünk van a Szentírás tanításaival együtt. Figyeljünk az üzenetére, mert a mai ember ugyanolyan gyarló, bűnnel terhelt, mint Noé idejében, vagy Jézus korában. Ha nem vesszük komolyan az intéseket, akkor elveszünk, mint ahogy az özönvízkor történt. Jézus meg akar bennünket menteni, hiszen ezért küldte el őt Isten közénk. Hatalmasok és napnál is világosabbak az ő tanításai, csak legyen halló fülünk a befogadására. Az a mi küldetésünk, hogy ne rejtsük véka alá, amit ezekből a tanításokból kaptunk, hanem osszuk meg másokkal is, hogy dicsőítsék a mi Mennyei Atyánkat. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Legyen az a döntő számunkra - sőt az egyedül meghatározó -, hogy Mennyei Atyánk előtt kedves-e az életünk, a hitünk, az adakozásunk, az imádságunk.