Kibékülés
„Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet... békülj ki előbb a testvéreddel... (Máté 5,22...24)
Jézus komolyan veszi a parancsolatokat, és azokat tovább magyarázza. A „ne ölj" parancsolatot kibővíti, már ha csak haragszik is valaki a testvérére, nagy bűnt követ el, mert tulajdonképpen öl, megöli az emberi kapcsolatokat, lehetetlenné teszi a meghitt testvéri beszélgetéseket, és további emberi indulatokat gerjeszt. Az ostoba, bolond beszéd pedig egyenesen a gyehenna tüzét vetíti elénk. Ezeket csirájában kell elfojtani, mégpedig a kibéküléssel. Nem hiába mondja más helyen az Ige: a nap le ne menjen a ti haragotokon. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a régi sérelmeinket magunkban hordozzuk, és időnként elővesszük, mintegy igazoljuk Isten előtt, hogy megbántottak, holott nem adtunk rá okot. Jézus arra tanít, hogy amivel másokat megsértettünk, azt hozzuk elő és erre kérjünk bocsánatot. Igenis oda kell mennünk a testvéreinkhez, és őszintén kell bocsánatot kérni tőlük. Ez vezet eredményre. Ezért vannak például gyülekezeteinkben a bűnbánati alkalmak az úrvacsora vétel előtt, hogy legyen lehetőségünk magunkba szállni. Nem elég csak Istentől bocsánatot kérni, hanem a sértettekkel szemben is meg kell ezt tenni. Nem könnyű dolog ez, mert ehhez kellő alázat és megbánás szükséges. Ha ezt megtettük, akkor igazán megtapasztaljuk ennek a jó ízét a testvéreinkkel való békés munkálkodásban. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A rendezett múlthoz az is hozzátartozik, hogy rendezd azokkal, akik ellen vétettél. Minél teljesebben megteszed, örömöd annál nagyobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése