2018. július 13., péntek

2018-07-13

Az imádkozásról

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és az ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz....." (Máté 6,6)
Az Istennel való legszorosabb kapcsolatunkat az imádkozás fejezi ki. Nem véletlen, hogy az Istentől ihletett Bibliában nagyon sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Imádkozva mutattak be hálaáldozatot a próféták. Találkozunk egyéni imádkozókkal és nyíltan könyörgőkkel, minden élethelyzetben hangzik el ima. A helyes imádkozásról Jézustól tanulhatunk a legtöbbet. Óv attól, hogy olyanok legyünk, mint a képmutatók, akik hangos imádkozásukkal az embereknek akarnak tetszeni. A pogányok szószaporításaitól is meg akar óvni bennünket, akik saját akaratukat kényszerítik isteneikre. Isten tudja a mi kéréseink tárgyát mielőtt még elvonulnánk az imádkozás színterére. Jézus alázatra és őszinteségre akar bírni bennünket, hogy csendben vigyük elé kéréseinket. A hittel való imádkozás találtatik meghallgatásra. Soha se feledkezzünk meg Isten imádatáról és a másokért való könyörgésekről. Istennel való kapcsolatunkban a hálaadás nagyon fontos, mert minden jó dolgot tőle kapunk. Mindenért lehet imádkozni, ami körül vesz bennünket. A „szüntelen imádkozzatok" arra szólít fel, hogy a kapcsolatunk folyamatos legyen Istennel, ne zárjuk el annak a lehetőségét, hogy Istent megszólítsuk. Olyan ez, mint a telefonunk, legyen készenlétben, bármikor hívható állapotban. Bárhová megyünk, utazunk, legyünk készek és alkalmasak Istennel való beszélgetésre akár énekmondásban, vagy egy rövid fohászban, a másokkal való beszélgetésekben is Isten vezesse a gondolatainkat. Így lesznek kéréseink Istentől valóak és áldássá életünk mások számára is. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Legyen előttünk példa: Ha Isten Fiának földi küldetése során szüksége volt rendszeres elcsendesedésre az Atya jelenlétében, akkor nekünk is szükségünk van arra, hogy rendszeresen leboruljunk a mennyei Atya előtt. Nem is indulhatnánk el elcsendesedés nélkül semmilyen szolgálatba. Ha hiányoljuk a Lélek erejét szolgálatunkban, akkor vegyünk példát a Mesterről. Ő nem hanyagolta el az Atyával való kapcsolatát!