2018. október 10., szerda

2018-10-09

Isten ígérete

„Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is. Tartsátok meg ezt az utasítást. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. Amikor bementek arra a földre, amelyet az Úr ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást." (2Móz 12, 21-25)
Megtörténik a fáraó konoksága miatt az, amit Isten népe elszenvedett: az elsőszülöttek „kivégzése". (Az elsőszülötteket különös életerővel megáldottnak tartották.) Jajveszékelés és kiáltozás töltötte be Egyiptom földjét egyetlen ember konoksága miatt. Mit mond a fáraó Mózesnek a 10. fejezetben: „Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak!" Mózes válasza, pedig így hangzott:  „Jól mondod. Nem látsz engem többé!" A fáraó konoksága a 9. csapás után teljesedik ki. Feláldoz mindent a maga keményszívűsége és hitetlensége miatt! Nem volt könnyű Mózes és Áron feladata. Félt is Mózes eleget! Kereste is a kifogásokat! És most azt látják, hogy megtörtént, amit az Úr ígért. A páskabárány elrendelése, pedig elénk adja azt, hogy legyen meg a rítusa az ünnepnek. Nemzedékről nemzedékre és minden következő nemzedék emlékezzék! És emlékeznek is 3000 éve. A vérrel megjelölt házakat elkerülte az Úr öldöklő angyala. Így menekülnek meg. Jézus Krisztus vére a mai szolgáit menti meg a bűntől és haláltól, ennek örömét pedig mi adjuk tovább nemzedékről nemzedékre. (Angyalosy Zsoltné)

A nap gondolata:

Amikor felismerjük és elfogadjuk Isten szeretetét, nem kell többé bánkódnunk, szégyenkeznünk vagy sajnálkoznunk a múltunk miatt. Ehelyett a tékozló fiúhoz hasonlóan megkönnyebbülhetünk, és Isten szeretetében élhetünk.