2018. október 10., szerda

2018-10-10

A vér, ami összeköt

Akkor lement Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden igéjét és valamennyi törvényét. Az egész nép pedig ezt felelte egy akarattal: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr.  Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét. Másnap korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint.  Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak.  Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.  Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. (2Móz 24, 3-7)
Isten felemel minket magához, hogy megmutassa szentségét, dicsőségét és szeretetét. Ez a három alapfogalom kell, hogy meghatározza a hozzá való kapcsolatunkat a templomban és a való hálaadás lényegét. A felajánlott isteni idő gyakorlati megélése, felhasználása az üdvösségre való készülésre és kegyelmi életünk megélésére szolgál. De mielőtt a nép végrehajtaná Isten parancsát a hegy lábánál, Mózes hirdeti ki Isten törvényét, a nép pedig fogadalmat tesz a megtartására. S ez áldozati szertartással pecsételődig meg. Éppen így, ehhez hasonlóan a két sákramentumban! Isten megszólít szívünkben, mi pedig „ígérjük és fogadjuk". A vér, ami összeköti az Istent az emberrel itt még állatok vére, a mi keresztyén életünkben pedig Krisztus vére a pecsét. A Mindenható erősítsen meg minket ígéreteink és fogadalmaink megtartásában, ne csak szavaink, hanem cselekedeteink és egész életünk az Ő nevét dicsérje. (Angyalosy Zsoltné)

A nap gondolata:

Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.