2018. november 8., csütörtök

2018-11-08

Ha nem jöttem volna

Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. (Jn 15,22)
Az ember természetében rejlik, hogy szereti mentegetni magát. A magunk hibáinak és bűneinek a mentegetésénél mindenre kész leleményesség és ügyesség van bennünk.
Most azt kell megértenünk, hogy nincs mentségünk. Nem mondhatjuk, hogy mi nem tehetünk róla, mi nem vagyunk bűnösök, mi nem akartuk, csak a körülmények úgy alakultak, nem lehetett másként csinálni.
Jézus azt mondja: Ha nem jöttem volna, akkor lenne mivel mentenetek magatokat. Milyen rettenetes szó: ha nem jöttem volna. Mi lenne akkor, ha Jézus nem jött volna? Micsoda irtózatos lelki sötétségben kellene élni?
Mi lenne, ha Jézus nem jött volna el erre a világra? Minden nélkül könnyebb lenne élni, mint Őnélküle. Például a villanyáram semmi ahhoz, amit Jézusban kellene nélkülözni. A villanyt lehet pótolni mással, de Jézust, az Ő világosságát nem pótolhatjuk semmivel.
Jézus nélkül hogyan jutnánk üdvösségre, hogyan néznénk félelem nélkül sírunk fenekére (347. dicséret 3. vers), hogyan szenvednénk reménységgel betegágyunkban, s hogyan jutnánk el a mennyei Jeruzsálembe?
Csak akkor mentegethetnénk magunkat, ha nem jött volna Jézus. A bűn addig uralkodhat, amíg nem jön Krisztus világossága.
Most már senki sem mentheti magát, mert Jézus Krisztus eljött és rávilágított a bűnre, bevilágított a sötét szívekbe, és rámutatott az emberek minden gonoszságára és megmutatta, hogy az út, amelyen a világ halad, a kárhozat útja. Testvérem, nincs mentséged! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A hívő élet nagy boldogsága, hogy az Övéi mindig bemehetnek Hozzá, jelenlétébe, a szentek szentjébe, és amit kapnak, vihetik az éhező embereknek.