Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, bár nem annyira, mint ősatyja, Dávid, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja, Jóás. (2Kir 14,3)
Úgy a jó, az a helyes, ha rendesen meghúzzuk a csavart. Akkor lesz biztos a kötés. Két gépészeti elem összekapcsolása. Amikor meglazul a csavar, egy ideig még működik a szerkezet, de megkezdődik a kopás, az elégtelen teljesítmény, majd előbb-utóbb bekövetkezik a széthullás. Amennyiben két elemet nem sikerül annyira összecsavarozni, amennyire szükséges; csak úgy ímmel-ámmal összehúzzuk, mi magunk tesszük tönkre azt, ami hasznunkat szolgálná.
„… nem annyira, …csak úgy …." Ez a laza kötődés; ez az elégséges, majd széteső kapcsolat jellemezte Amacjá életét. Amacjá nem húzta meg a csavart! Az Isten és közte, az Isten és népe közötti biztos kötést, és ezzel a biztonságot jelentő szent „csavart" csak beforgatta, de elég kotyogósra hagyta ahhoz, hogy a kötelék meglazuljon, majd darabokra hulljon.
Az elmúlt évek, évtizedek során valamikor megértettük, hogy Jézus lehetőséget biztosított arra, hogy kötést találjunk a földi élet olyan-amilyen síkja és a mennyei sík között. A kötést biztosító csavar kereszt alakú. A keresztcsavarhoz a szakemberek speciális csavarhúzót használnak. A mi csavarhúzónkat, kapcsolatot biztosító segítőnket Szentléleknek hívják. Rövidre, közepesre, hosszúra szabott földi menetelésünk közben, annak bármelyik állomásán, kisebb megállók közti szakaszán utolérhet minket a „… nem annyira, …csak úgy." állapota. Abban a pillanatban álljunk meg, és használjuk a csavarhúzónkat! Vele együtt nézzünk körül, mert valahol elhagytuk Istent! Nem követtük; eltévesztettük szem elől. Előre mentünk, lehagytuk. Álljunk meg! Ha lemaradtunk: megvár bennünket. Ha elszaladtunk előle: utánunk jön. Most, e néhány sor olvasása közben is. Megvárt, vagy utánunk jött. Köszönd meg neki, aztán tedd azt, amit helyesnek lát! Annyira, és úgy, ahogy a kötőelemekkel legjobban bánó názáreti ácsmester tanította, tanítja. (Kereskényi Sándor)
A nap gondolata:
„… meg kell állni, oda kell adni magunkat az időnek, meg kell élni a pillanatot, hagyni kell időt a léleknek, hogy utolérje a testet…" (Schäffer Erzsébet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése