„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…" (Mt 7:12)
Mindenképpen kérdezzük meg magunktól: mit szeretnénk, hogy az emberek velünk cselekedjenek? Ha csak címszavakban szeretnénk válaszolni, akkor mondhatunk ilyeneket: kedvességet, barátságosságot, türelmet, őszinteséget, megértést, figyelmességet, törődést, szeretetet óhajtunk magunknak. Ha egy picit a mélyére megyünk az előbb felsoroltaknak, akkor azt mondhatom, hogy szeretnénk, ha mások figyelmesek lennének irányunkba. Ha lenne hogy vagy? kérdésük felénk. Ha őszinte lenne a hogy vagy? kérdésük és meg is várnák a válaszunkat. Ha nem a saját gondjaikkal jönnének, amikor a mienk felől kérdeznek. Ha mi mutatunk érdeklődést hogylétük felől, akkor visszakérdeznének: és te hogy vagy, veled mi újság? Ha ki tudnák mondani, hogy bocsáss meg és komolyan is gondolnák. Ha nem dőlnének be annak, hogy hallottak valamit rólunk, hanem szelíden és hátsó szándék nélkül rákérdeznének a valóságra. Ha értékelnék a munkánkat és nem vennék természetesnek, hogy dolgozunk szakadásig, amit a legtöbben észre sem vesznek. Még az is lehet, hogy senki sem lát, csak az Úr. Ha észrevennék az igyekezetünket és meg tudnák köszönni. Ha olykor lenne egy-egy bátorító, erősítő, vigasztaló szava a másiknak felénk, mert látja, hogy miben vagyunk benne. És még lehetne folytatni a sort. Elég hosszan. Folytasd magadban bátran. Gondolj még néhány dologra, amit jó lenne, ha feléd megmutatnának az emberek. Otthon, a munkahelyen, vagy éppen a gyülekezetben.
De ne maradj csupán a gondolataidnál, és ne csak elvárásaid legyenek mások felé, hanem te tedd meg másokkal. Elvégre ez az Ige arról szól, hogy mi mit teszünk másokkal. Magaddal szemben legyen elvárásod, hogy megteszed, amit másoktól elvársz. Nem furcsa, hogy másokkal szemben nagyobbak az elvárásaink, önmagunkkal pedig sokkal elnézőbbek vagyunk? Ez is a bűnös emberi természet velejárója, megnyilvánulása.
Ezt az Igét, ezt a jézusi mondatot megközelíthetjük hátulról is: amit teszünk egymással, az jó lenne nekünk, ha mások is úgy tennének velünk? Írjuk fel a szívünkbe ezt az Igét, ismételgessük, engedjük, hogy hasson ránk. Mássá lesznek még a gondolataink is, nemcsak a cselekedeteink. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ha jogunkat mindig, mindenkivel szemben érvényesíteni igyekszünk, saját igazunkat talán kiharcolhatjuk ellenfelünkével szemben, de vajon marad-e tér ilyenkor Isten kegyelmének és az ő – nekünk szánt – igazságának?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése