2019. február 9., szombat

2019-02-09

Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza. (Galata 6:1-5)
„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét." Ezt a mondatot talán nagyon sokan és jól ismerik ebből az igeszakaszból. Szinte kiemelkedik belőle, és gyakran idézzük is, mi lelkipásztorok. Három mondattal később viszont azt olvassuk, hogy „mindenki a maga terhét hordozza." Most akkor, hogy van ez: a magunk terhét hordozzuk, vagy a másokét? Ne jöjjünk zavarba ettől, sőt értsünk meg néhány alapvető fontosságú üzenetet ebből a két mondatból is. Ez a két mondat nem ellentmondás, hanem kiegészíti egymást. Az utóbbiból következhet az előbbi.
Mindenkinek van ugyanis terhe és hordoznunk kell azt. Aki tehermentes életet remél, az nem ismeri az emberi élet törvényszerűségeit, mely előttünk áll a Bibliában. A bűneset óta ugyanis számos teher megjelent és ott van az életünkben. A hibát akkor követjük el, ha azt gondoljuk, hogy itt, a földön tehermentes, könnyű, kényelmes élet vár bennünket. Egyáltalán nem ez vár. A hit útján éppen csak elinduló emberek eshetnek abba a tévedésbe, hogy azt hiszik: az Úrhoz tartozni egy tehermentes élet, és amikor rájönnek, hogy nem így van, akkor hátat fordítanak, mert csalódtak. Valójában az ilyenek nem Istenben csalódnak, hanem a saját maguk által elképzelt, e földön nem létező élet képében. A baj ilyenkor az, hogy nem a bennük élő rossz, valótlan képet teszik félre, hanem az Úrral való kapcsolatukat. Nem jönnek rá, hogy nem Istenben csalódtak valójában, hanem önmagukban, tehát az utóbbi szorul változtatásra, nem pedig az Úr és a velünk való nagyszerű tervei. (Katona Béla)

A nap gondolata:

A hit mindig az élő Isten bennünket megszólító kegyelmével kezdődik, áldást ígér, vagyis olyan „mennyei, krisztusi jót", már itt a földön, amit az ember a saját erejéből soha nem tudna megteremteni és ennek az áldásnak továbbadására hív el.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése