2019-03-14

 „Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el." (2Kir 12:16)

Milyen könnyen vagyunk becsületesek, adakozók, jó lelkűek, amíg mindezeket elméletben kell kimondani. Ám éppen egy-egy élethelyzetben mutatkozik meg, hogy milyenek vagyunk valójában, hogy mi van a szívünkben.

Az előbbiek alátámasztására álljon itt a következő történet: Az egyszeri földesúr egyik bérese vasárnap Ádám és Éva bűnbeesésének történetét hallgatta a templomban. Az istentiszteletről kijövet nagy hangon hőzöngeni kezdett: „Hogy lehetett ennyire állhatatlan ez az első emberpár?! Ugyan már! Ki lehetett volna bírni, hogy nem nyúlnak a kert közepén álló fa gyümölcséhez! Most miattuk szenved minden ember! Én biztosan meg tudtam volna tartani ilyen egyszerű, könnyű parancsot!" A földesúr fejcsóválva hallgatta. Elhatározta, hogy próbára teszi a bérest.

Néhány nap múlva, amikor a születésnapját ünnepelte, a bérest is meghívta családjával együtt az ebédre. A béres nagy megilletődöttséggel lépett be feleségével és gyermekeivel a kastély díszes étkezőtermébe. A földesúr mosolyogva fogadta. „Az asztalom teli van minden földi jóval! Egyetek bátran! Csak arra kérlek benneteket, hogy az asztal közepén álló nagy, fedeles ezüsttálhoz ne nyúljatok. Meg se próbáljátok leemelni a fedelét, az ugyanis egy másoknak szánt meglepetéssel van tele." Ezzel a földesúr kivonult az ebédlőből.

A béres jó étvággyal látott neki a lakomának családjával együtt. De a tekintete egyre gyakrabban tévedt oda az asztal közepén az ezüsttálra. „Vajon mi lehet benne? Biztosan finomabb, különlegesebb falatok, mint amit nekünk szántak!" - morfondírozott. Egy ideig türtőztette magát, de végül a kíváncsiság csak nem hagyta nyugodni. Óvatosan odasettenkedett, s a lehető legészrevétlenebb módon leemelte a tál fedelét. Abban a pillanatban a tálból egy egér ugrott ki, jócskán megijesztve a békésen falatozó gyerekeket, akik óriási sikoltozásban törtek ki. A földesúr nevetve lépett elő a szomszéd szobából, s odaszólt a szégyenkező béresnek: „Még hogy te meg tudtad volna állni, hogy ne egyél a jó és rossz tudásának a fájáról? Ugyan!" 

Nemcsak a történet földesura tudott próbát tenni béresével, hanem az Úristen is tud bármikor bármelyikünkkel. Próbára is vagyunk bocsátva olykor és általában pont ez játszódik le a szívünkben, a gondolatainkban: én meg tudok állni a kísértések között. Különb vagyok bárkinél. De mi lenne, ha… Így indul el a rossz útra csábító gondolat bennünk…(Katona Béla)

A nap gondolata:

Még a legjobb szándékú kezdeményezést is felzabálja a Sátán. Jézus nélkül ugyanis hiába minden erőlködés, akár emberi jó szándék is, hiába minden reform és forradalom, nincs gyümölcs.