Bízott az ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. 6Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt Mózesnek. (2Kir 18:5-6)
Ezékiás királyról Igénk azt fogalmazza meg, hogy „bízott az Úrban… ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle… megtartotta parancsolatait." Ez az Ige mennyire szól rólunk? Mert ez lehet szöveg és valóság is. A kettő között hatalmas különbség van. Bárcsak igaz lenne az Úr valamennyi gyermekére, így ránk is, hogy bízunk az Úrban, ragaszkodunk hozzá, nem térünk el tőle. Mert azt, hogy ez így van-e, egy-egy élethelyzetben való viselkedésünk, a meghozott döntéseink mutatják meg igazán.
Dániel könyvében van két példa arra, hogy az Úrban bízni, ragaszkodni őhozzá olykor életveszélyes dolog. Olvasunk 3 fiatalról, akik az élő Istenbe vetett hitükből kifolyólag nem hajtanak térdet Nebukadneccar babiloni király aranyszobra előtt. Mivel bűnhődnek? Tüzes kemencébe kerülnek. Vagy éppen Dániel, akinek nevét ez a bibliai könyv viseli, úgy jár, hogy az uralkodói parancs ellenére napjában háromszor Istenhez imádkozik. Mi a következménye? Az oroszlánok közé vetik.
Isten megmentette ezt a négy szolgáját, akik komolyan ragaszkodtak Őhozzá. De ha nem tette volna, ezek az emberek, akkor is kitartanak az Úr mellett. Halálosan szerették az Urat, bíztak benne, ragaszkodtak hozzá minden körülmény közepette is. Vajon mi is? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Kerülj közelebb Istenhez, és maradj is ott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése