Megtérés 1.
Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, URam, az én Istenem! (Jer 31,18)
A megtérés Isten ajándéka. Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Rm 9,16) Efraim akkor könyörög, amikor ránehezedik az Úr keze. Sokszor mi is így vagyunk! Olykor mélységbe kell jutnunk, hogy kiáltsunk. Jeremiás így kiált fel: téríts meg engem és megtérek. Ott a vágy benne, hogy kikerüljön abból a helyzetből. Mi is sokszor vágyakozva sóhajtunk fel: Uram, tegyél már valamit, mert amiben vagyok az rossz. Uram, én követni akarlak, de még nincs erőm, nincs bátorságom kimondani az igent. Olyan jó megbújni a többiek között. Érzem a jelenléted Uram, de kimondani, hogy megtérek, azt még nem.
Ha még nem mondtad ki soha, jelentsd ki: Jézusom, kérlek, segíts, hogy megtérhessek!
Ha pedig meg akarod erősíteni újra a szövetséged Vele, mert meghidegült a kapcsolat részedről, mond ki: Jézusom, segíts visszatérni hozzád! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Isten is okozhat szomorúságot - a bűn miatt. De ez megbánhatatlan megtérést szerez. Az Ördög szerint való szomorúság elkeseredésbe visz. Az Isten szerint való gondolatok Hozzá való megtérésre visznek.
Dicsoseg az Urnak , hogy az utam mindig O fele vezet !!!
VálaszTörlés