Megtérés 2.
Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, URam, az én Istenem! (Jer 31,18)
Jeremiás megértett és felismert valamit: mert te vagy az Úr, az én Istenem.
Te vagy az Úr! Isten az Úr, Ő a Teremtő, gondviselő Isten. Sok mindent tudunk róla. De ez nem elég. Tudni Istenről, vagy együtt élni Vele nem mindegy. Erdély gyönyörűségesen szép, de míg nem látom a saját szememmel, addig bárki bármit mondhat. Így van ez Istennel is, kell a személyes megtapasztalás.
Az én Istenem vagy! Jeremiás eljut odáig, hogy az Úr az ő személyes Istene. Te eljutottál már ide? Valami vágy van benned, hiszen olvasod ezt az áhítatot. Legyen a vágyból áldott személyes találkozás, és tudd kimondani, hogy az Úr a te Istened is, és ez a találkozás életre szóló változást hozzon az életedben! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Nem számít, milyen sanyarú sors köszönt rád, egyetlen fontos igazság felől nyugodt lehetsz: Isten szeretete nem múlik el irántad. Akár gondtalan, akár mostoha időket élsz, Isten szeretete soha nem ér véget – erre bizton számíthatsz. Legyen ez az alapigazság az életed egyik legfontosabb örömforrása!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése