Isten a mi királyunk
Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! (1Sám 8, 4-5)
Izráel királyt kíván! Lejárt a bírák és próféták kora. Újat akar a nép! Nem az ég királyát, hanem földi, kézzel fogható királyt. Sámuel megöregedett hitben, szolgálatban és éppen úgy járt, mint Éli főpap, aki mellett prófétává érett: fiai nem jártak az Ő útján! Tiszta életére árnyék esik. Fiai visszaélnek a bírói hatalommal. Ma is és a történelem során sokszor visszaéltek a bírók a hatalmukkal, ami igazságtalanságot és meghasonlást szül a nép között. A hit sajnos nem örökölhető, mindenkinek magának kell megküzdeni érte. Nagy harc, nagy csata önmagunkkal naponként és a világgal! Hamar el lehet veszíteni! Mert én, én egy kicsiny és az ég oly messze van. De ennek a tételnek az igazsága nem old fel a bűnök alól. A nép dönt! „Tégy valakit, királyunkká". Azért, hogy rend, és igazság legyen? Mit várnak a királytól? Amit ma is. Rend, jogosság, igazság, alkotmányosság! Összetartása a népnek! A nemzetnek! S hogy a népe érdekeit tudja érvényesíteni és képviselni minden szinten; s megvédje az országra törő ellenséggel szemben. Mert „minden népnél így szokás!" A csorda szellem. Nem kell Isten; más népeknek sincs, vagy van több is; de senkit nem érdekel. S ebben már benne van a királyság problémája, mégpedig a nép saját felelősségét akarja lerázni, s nem tudja, hogy közben elveszíti a szabadságát! Nekünk ki a királyunk? Csak a láthatóra vagy a láthatatlanra is figyelünk? Várunk valamit? Szabadok vagyunk egyáltalán? Isten a mi királyunk. (Angyalossy Zsoltné)
A nap gondolata:
Hogyan gondoskodik rólunk Isten? Napról napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése