Fogadásaid
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! (Zsolt 50,14)
Argentína és Chile háborút viselt egymással sok éven át. Aztán világosság derült rájuk és békét kötöttek. Megolvasztották az ágyúkat és a nyert fémből egy hatalmas Krisztus-szobrot állítottak a két országot elválasztó hegytetőre 1902-ben. Az alkotás a La Cumbre hágónál található, az argentin Mendoza és Santiago de Chile közötti régi út legmagasabb pontján, 3832 méter magasan. A szobor talapzatára ezt a feliratot helyezték el: „Hamarabb omlanak össze ezek a hegyek, mint hogy Argentína és Chile népe megszegje azt a békét, amit Krisztus, a Megváltó lábánál egymásnak esküdtek." Az Andokban Krisztus hatalmas szobra még mindig áll.
Emlékezzünk meg most néhány fogadásunkról, amit tettünk! Házastársi eskünkről, amikor életünk párjának kezét fogva Isten színe előtt elmondtuk, hogy mindig érte akarunk élni, egész szívünkkel. Emlékezzünk a gyermekeink keresztelésekor tett fogadalmunkra, amikor Isten színe előtt megfogadtuk, azon leszünk, a gyermek ne csak a miénk, hanem Istené is lehessen. Emlékezzünk fogadalmunkra, amit legutóbb úrvacsorázásunkkor tettünk, hogy egész további életünket az Úrnak szenteljük. És emlékezzünk azokra a fogadalmakra, amiket nem emberek előtt tettünk, csak magunk ismerünk. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Mérce manapság még a hívőknek az ige? Figyelmeztethet, bátoríthat, korlátozhat bennünket? Van még tekintélye az igének közöttünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése