Lelki kiskorúság 6.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
Romboló kritizálás. A kritikának megvan a helye a hívő ember életében. De nem feladatunk „kiosztani" a másikat, hanem mutassunk rá az Igéből, hogy mit kellene talán másként, máshogy tennie a másik embernek. A kritika mellé illendő odatennünk a megoldási javaslatunkat is.
A romboló kritizálás nemcsak a lelki kiskorúságnak, hanem a hitetlenségnek is jellemzője. Többnyire nagyképűséggel párosul, amikor a kritizáló a többiek fölé emeli magát, és ebből a felsőbbrendűségből „osztja ki" a többieket. Pedig az ilyen, kritikára mindig kész személy általában a saját hibáit igyekszik takarni a mások vélt vagy valós hibáinak kritizálásával. Ez a fajta kritika a saját bűnös életünknek a mellékterméke. Ide tartozik a pletykálkodás is, mint a romboló kritizálás egyik mellékfaja. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Először hallgatni, hallani, meghallani, figyelni a másikra, és csak ritkán szólni, akkor sem haragból és indulatból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése