Lelki nagykorúság 4.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
Ragaszkodik Jézus Krisztushoz. Édesapám káromkodós ember volt, és sokszor szájára vette Isten nevét hiába. Nekem ez fájt. Ezért egyszer odaálltam elé és tisztelettel megkértem arra, hogy azt az Istent, akit én szeretek, akinek gyermekévé lettem, előttem többé ne szidja. Édesapám meglepődött a kérésen, de többé előttem nem káromolta Isten nevét. Később az Úrnak hála, édesapám élete is megváltozott, és tudom, hogy az Úrnál találkozni fogunk. Hiszem, hogy az Isten melletti kiállásom is ott volt édesapám életének változásában.
István vértanúról is azt olvasunk a Szentírásban, hogy még az élete árán is ragaszkodott Megváltójához.
A nagykorú keresztyén nem emberek véleményére figyel, hanem Istenre. „Ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék." (Gal 1,10) Te mennyire ragaszkodsz Jézushoz? (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A hit engedelmesség akkor, amikor még nem értesz valamit. Minden alkalommal, amikor Isten mond neked valamit, az a hited próbája. A kérdés ez: Istenben bízol, vagy az ösztöneidben, az Igének hiszel, vagy a világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése