2019. május 26., vasárnap

2019-05-26

Felvállalni a hitet

Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. A király összes udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. (Eszter 3:1-2)
Hámán agágita, vagyis Amálek nemzetségéből való volt. Az amelekiták Ézsau leszármazottai, tehát edomiták voltak, akik azóta, hogy Ézsau és Jákób egymással szemben álltak, állandóan Izrael ellenségei voltak. Ézsau és Jákób ellenségeskedése újra feléledt Hámánban és Mordokajban. Hámán most egy olyan emberbe ütközött, aki őt nem volt hajlandó istenként tisztelni.
A felettes előtt fél térdre ereszkedni, és így köszönteni, akkoriban a mindennapi udvariassághoz tartozott. De Hámán előtt le is kellett borulni! Ez pedig már imádatnak számított! Mordokaj istenként nem akarta imádni Hámánt. Ismerte ugyanis a tízparancsolatot:
„Én az Úr vagyok a te Istened…ne legyenek neked idegen isteneid, ne imádd, és ne tiszteld azokat." 
Ez vonatkozott minden ember csinálta bálványképre, de emberre is. Mordokaj távol hazájától is komolyan vette hitét, és azt fel is vállalta mások előtt.
Ma, ha a hívő emberek valamit nem tesznek, amit mindenki más tesz, vagy valamit megtesznek, amit más nem tesz meg, az feltűnik. Észreveszik, ha valaki nem káromkodik, nem mond trágárságot, vagy étkezés előtt fejet hajt és hálát ad az ételért. Annak, hogy valaki felvállalja hitét, következményei is lehetnek. Lehet, hogy jobban megbecsülik, vagy pedig éppen ellenkezőleg kigúnyolják, keresztbe tesznek neki. Te fel mered vállalni minden helyzetben a hited? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A hit egyetlen lehetősége az engedelmesség, a megszólító és elhívó Isten kegyelmére való teljes ráhagyatkozás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése