2019. június 12., szerda

2019-06-12

Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. (Lk 15:25)
Én a tékozló fiú bátyját úgy tudom elképzelni, mint, aki szorgalmasan, dolgosan élte az életét. Ő az a jó fiú, aki ad a szülői szóra, engedelmes, kötelességtudó. Persze, hogy mi van a lelkében, mi játszódott le ott belül, azt csak ő tudta.
„Hogy a lelkemben mit érzek, azt csak én tudom." – mondta valaki egyszer és egyértelműen arra utalt, hogy van egy kifelé való élete, amit megmutat a külvilágnak, azoknak, akikkel érintkezik, akikkel találkozik és beszélgetni szokott, meg van a befelé való, amit elrejteni igyekszik, amit nem igazán akar megmutatni másoknak és a kettő között nagy az eltérés. A tékozló fiú bátyja nem mondott ilyet, de igazak voltak rá ezek a szavak. Nagyon is jellemezték. S egy ilyen mondat rámutat arra, hogy valami baj van. Mert baj volt ebben a családban nemcsak a fiatalabb fiúval, az örökségét kikérő és azzal saját belátása szerint cselekedni vágyó fiatalabbal, hanem az otthon maradó, kötelességtudó, dolgos bátyjával is.
Te mit érzel lelkedben? Kívülről rendben lévőnek tűnsz, belül pedig nagy gondok vannak? (Katona Béla)

A nap gondolata:

A jellem az, aki valójában vagy. A jellem az, aki akkor is vagy, ha senki más nincs jelen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése