Az én szolgám 3.
Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. (Ézs 42,1-4)
Erről a szolgáról azt mondja az ige, hogy nem feltűnősködik, nem színészkedik. Mennyire másképp van ez a világban. Azt is szoktuk mondani, hogy ez a világ egy nagy színpad, ahol hol komédia, hol pedig tragédia zajlik. A világ szereti mutogatni magát, óriási kultusza van ma a sztároknak, akik jól el tudják adni magukat, akik mindent elkövetnek, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ma a reklámok világában élünk, mindent reklámozni kell és nem is az a fontos, hogy valami jó legyen, hanem az, hogy a reklámja legyen jól megszervezve, mert akkor akár a rossz árut is jól el lehet adni. Jézus nem ezt tanította nekünk, Ő nem reklámozta magát, nem verte dobra a csodáit, sőt a legtöbb esetben megtiltotta a tanítványainak, hogy szóljanak ezekről. Ő nem tukmálta rá magát az emberekre, nem próbálta eladni magát, nem próbálta tanításait, életmódját ráerőszakolni az emberekre, hanem sokkal inkább csendben hívta magához a megfáradtakat és megterhelteket és nyugalmat ígért a lelküknek. Jézus nem lármázott, de nem is sajnáltatta magát, hogy őt nem követik az emberek, hogy nem fogadják el tanításait. Mi sokszor azért hangoskodunk, lármázunk, sőt veszekszünk is, hogy figyeljenek már ránk, hogy vegyenek észre. Keresztyénként ne akarjunk soha feltűnősködni. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Nem azután sóvárog a világ, hogy nagy tanítványokat lásson, hanem a tanítványokon keresztül a Nagy Megmentőt keresi. Arra vár, aki nemcsak felfedi, hanem meg is bocsátja bűneit. Ez pedig egyedül Jézus, Aki nagyobb, mint a világ bűne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése