Az én szolgám 5.
Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. (Ézs 42,1-4)
A szolga nagyon irgalmasan bánik az övéivel. Két képpel szemlélteti ezt Ézsaiás. Az első a megrepedt nádszálnak a képe. A nádszálat az ókorban főleg három célra használták fel. Ez volt a hosszmérték. Aztán használták nyílvesszőnek, és végül ebből készítették az írószerszámokat, amikkel a pergamen-tekercsekre írtak. De mindhárom célra csak teljesen ép, egészséges és erős nádszálat lehetett használni, ami már repedt volt, azt egyszerűen eldobták, vagy legfeljebb fűtésre, tüzelőanyagként hasznosították. De ez a Szolga nem így tesz. Jaj, lenne nekünk, ha így tenne. Mi lenne, ha Ő csak az ép, a tökéletes embereket tudná használni, akiken semmi „repedés" nincs. Ilyen senki sincs közülünk, mert mindnyájunkat megrepesztett a bűn, megtört az élet, a nehézségek, a kísértések. De Ő így is akar használni minket, mert ez a Szolga életét adta azért, hogy „repedezettségeinket", bűneinket, megtörtségünket meggyógyítsa, hogy alkalmasak lehessünk az Ő országának építésére. A másik kép a pislogó gyertyabél. Azt is mindenki tudja, hogy egy gyertya akkor tölti be küldetését, ha eleven lánggal ég s így minél nagyobb világosságot áraszt maga körül. De ha egy gyertya csak pislog az inkább bosszantó dolog, s nem csak az zavar, hogy semmit se lehet látni mellette, hanem még kellemetlen füstöt is terjeszt maga körül. Az ilyen gyertyát ki szoktuk oltani, hogy ne füstölögjön az orrunk alá. De ez a Szolga ezt se oltja ki, hanem Szentlelke fújásával elkezdi gerjeszteni, s addig fújja, míg eleven lánggal nem ég. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A szentség Jézus szemléléséből ered, nem az önmagunkra figyelésből. Ez nem külső viselkedésmódosítás, hanem belső változás, melyet az a szív tart fenn, melyet megérintett a kegyelem, és az a lelkiismeret, mely szabaddá lett a bűntudattól és a kárhoztatástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése