Keresés ebben a blogban

2019. augusztus 12., hétfő

2019-08-12

Miért van szükség újjászületésre?

Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. (Jn 3,7)
Miért van szükség újjászületésre? Először is azért, mert van lélek. A léleknek más igényei vannak, mint a testnek. A lelket az Isten örökéletre teremtette.
Másodszor azért, mert van bűn. A bűn az a valóság, ami alól senki sem vonhatja ki magát. Nincsen olyan szigorú nevelés, ami megóvhatna valakit a bűn hatalmától és erejétől.
Az Ige azt mondja mindnyájunkról, hogy hiábavaló életet örököltünk atyáinktól. Ez a hiábavaló élet a mulandóság rabsága alá vettetett. Bűnös életünk zsoldja a kikerülhetetlen halál. Elvesztünk, ha valami csoda nem történik velünk.
Hogy milyen a csak testtől született életünk, arról nem kell sokat beszélnünk. Lehet, hogy próbálkozik kitörni erőtlenségéből, hitványságából, minden jóra való képtelenségéből, – de hiába. Újra és újra ott találja magát, amiről Pál vall olyan megrendítően a római levélben: Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. (7,18-19). Pedig az ember szeretne kilépni önmagából, szeretné levetkőzni a benne levő rosszat, vágyik arra, hogy ne a halál, hanem az élet legyen osztályrésze, mert érzi, hogy nem megsemmisülésre teremtetett, hanem életre – de ha megfeszül, sem tud magán segíteni.
Ezért kell újjászületnünk. Jézus szava evangéliumot hirdet megmenekülésünkről. Nemcsak, hogy nem kell elvesznünk, hanem ennél sokkal többet is kaphatunk: élhetünk. Örök életünk lehet.
Az újjászületés révén megszabadulhatunk hiábavaló, a halál hatalmának alávetett életünk rabságából és életünk egy más minőségű, magasabb rendű élet lehet. A második születés után, újjászületve, azaz Istentől születve isteni természet részeseivé lehetünk az ige szavai szerint, s már itt, e földön, meglátva Isten országát megnyerhetjük ennek az országnak erejét, örömét, békességét. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A megtérés szíve az akaratban van. Amíg az akaratod át nem adod, a magadé vagy, és nem az Övé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése