2014-08-02

Lázár, jöjj ki! 2. „Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt." (János 11,3-6) Lázárnak át kellett mennie a halálon… Nehéz úton járat minket Jézus, ha hagyjuk, hogy munkálkodjon bennünk. Sok mindent kell kiégetnie belőlünk. Hamis elgondolásokat, önszeretetet, túlzott ragaszkodást dolgokhoz, emberekhez. Néha tragikus dolgokat enged meg az életünkben, testi, lelki gyötrődést, és mi nem látjuk ebben Isten kezét, csak a bajt. De Jézus már látja a teljes képet, a hit szeme is látja a teljes képet: nem, Jézus nem hagyott el, nem utál engem, hanem mindez egy az én problémámnál hatalmasabb cél érdekében történt, hogy az Isten megdicsőüljön és ezáltal sokak hite megerősödjön. Milyen bizonyság vagyunk mi a szenvedésekben az Úrról? Elkezdünk emberi segítségben bízni? Bűnös utakra térni? Fellázadunk Ellene? Így Isten nem fogja magát megdicsőíttetni, mert a bűnt nem jutalmazza meg, sőt, megbünteti azt. Akármilyen furcsán hangzik is, Jézus arra várt, hogy Lázár meghaljon, pedig nagyon szerette és nagyon fájt Neki a szeretteinek szenvedése. Akkor hogy is van ez? Át kell menni a halálon hogy, élhessünk, immár megújult hívő életben. Meg kell halnunk magunk számára, hogy Krisztusban élhessünk és ez rettenetesen nehéz és fájdalmas dolog, de Jézus mindvégig ott van és arra vár, hogy meghaljunk, hogy feltámaszthasson és a romlott bűnös természetünket kicserélhesse az Ő természetére. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Jézussal egy hajóban utazni nem jelent okvetlenül sima és nyugodtabb utazást. (Victor János)