A Benne gyökerező hit és cselekvés
„De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! -és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus 2:4-10)
A mi emberi természetünk nem tud olyan önzetlenné válni, hogy mindig azt keresse, mi a jó a másik számára. Az első kérdésünk nagyon sokszor az, mi lesz velem? Odaadni újra önmagam Krisztusnak, odaszánni magam, odaadni azt is, aki miatt aggódom, aki miatt kérdéseim vannak, akire haragszom, aki méltatlanul bánt velem. Kegyelemből, hit által van üdvösségetek - mondja Pál -, ez nem tőletek van, Isten ajándéka, nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék. Isten az embert nemcsak arra teremtette, hogy szolgáljunk neki, hanem arra is, hogy cselekedjük azt a jót, amit ő elkészített. Úgy lehetséges mindez, hogyha valakinek az életére nézve a Krisztussal való együttélés igaz. Ami kezdődött Jézus Krisztussal, az ő kereszthalálával és feltámadásával, az folytatódik a hívő emberekben a földön. Az új szívvel és új élettel rendelkező ember felismeri önmagában, hogy képtelen az Isten szerinti jót cselekedni. Méltatlanok vagyunk és bűnösök és Isten nélkül kívül vagyunk az Isten országán. De hát pont a kegyelem lényege, hogy az ő szeretete beemel hit által az Isten országába. Az a sokszori görcsös lelki állapotom úgy szűnik meg, hogy komolyan veszem, és igazán elhiszem, hogy az Isten kegyelme által kapok erőt a jó cselekvéséhez, és mindezért övé a dicsőség. Egy idő után a hívő ember életében belülről fakad az igény, hogy szeretne adni az Istennek. Nem tudunk mi túl sokat, ha odaadtuk az életünket az elég. Még talán azt tudjuk tenni, hogy cselekedni azt - ez is az ő ajándéka -, amit ő jónak, kedvesnek és tisztának lát. Nem azt nézi a hívő ember, hogyan tudna egyre több jót tenni, hanem figyel arra mit készít el az Isten, hogy ne mulassza el, hogy felismerje, hogy el tudja mondani a jó hírt. A jó cselekedet a hívő embernél gyümölcs és nem oka valaminek. Ha benne gyökerezik Jézus Krisztus valakiben, akkor ő termi a jó gyümölcsöt és Krisztus által fölismeri azt a jó helyzetet, amiben cselekedni kell. Nem égbekiáltó és bennünket előtérbe állító dolgok ezek, hanem egy jó szó, egy megállás valaki mellett, egyszerűen őszinte érdeklődés hogyléte iránt és nem futok tovább, nehogy elmondja, hanem leülök, megvárom. Ha valaki odaszánja a szívét, ha valaki jót akar cselekedni, akkor egyszer maga is rádöbben arra, hogy termem a gyümölcsöt. Miért? Mert bennem lakik. (Lutzke Krisztina, Nyíregyháza)
A nap gondolata:
Engedd, hogy gyökeret verjen benned a Krisztus léte, hogy hit által azt cselekedhesd, amire valóban a másiknak szüksége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése