2020. február 21., péntek

2020-02-21

Jézus parancsolata

„Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk." (1János 3,23)
Isten jól ismer bennünket, tudja gondolatainkat is. Nincs előtte rejtett dolog, azt akarja, hogy ismerjük meg az ő Fiát, Jézus Krisztust, és higgyünk benne. Ez a mi javunkra válik, mert ha tisztában vagyunk Jézus tanításaival, és azokat magunkévá is tesszük, már teljesítettük az ő parancsolatát, azaz szeretjük embertársainkat. Hiszen a keresztyénség a szeretet vallása, ebben különbözik minden más világvallástól. A szeretet hiánycikk volt Jézus korában, és ma is az. Ezen fordul meg minden. Ha szeretet nincsen bennem, akkor semmi vagyok, értéktelen mind Isten, mind embertársaim szemében. Ezért nem győzi hangsúlyozni ezt a Szentírás, mert ebben a világban a gyűlölködés vesz körül bennünket. Ha kézbe veszünk egy újságot, ha kinyitjuk a televíziót, ha beleolvasunk az internetes hírforrásokba, akkor mindenütt csak a rossz hírek jönnek, melyek tele vannak szeretetlenséggel. Ezek a források áradnak szét, és lesz belőlük gyűlölet, hamis vád, lopások, gyilkosságok, amelyek megfertőzik az egyén, a család, a társadalom életét. Ezek mind a gonosz hatalmaktól vannak, a sötétség fejedelmétől, aki ordítva szeli át az egész világot, hogy elnyeljen mindenkit. Ez ellen hív harcba Jézus Krisztus a szeretet fegyverével, ez az ő parancsolata, mert csak ezzel lehet győzedelmeskedni a gonoszság felett. Ehhez viszont erős hit kell, amit Isten adhat meg mindenkinek, aki kéri tőle. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.

2020. február 20., csütörtök

2020-02-20

Az Úr harcol értünk

Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené." (2Krón 20,15)
Jósáfát, Júda királyát úgy tartja számon a Krónikák könyve, mint aki azt tette, amit jónak lát az Úr. Ezért uralkodása idejét megáldotta Isten. Viszont nem mindig volt hű Istenhez, volt időszak, amikor elbizakodott, szövetséget kötött a gonosz Ahábbal, Izráel királyával. Ennek igen gyászos vége lett a közös háborúskodás során, Jósáfát az utolsó pillanatban menekült meg, mert ijedtében az Úrhoz kiáltott. Ezért a felelőtlen magatartásáért feddést is kapott Jéhú látnoktól, amit el is fogadott. A népét Istenhez térítette, a nép hallgatott rá. Korábbi elhajlásáért Isten nagy próba elé állította: sok nép fogott össze ellene, nagy volt a túlerő, amely emberileg nézve legyőzhetetlen volt. Ekkor Jósáfát ismét Istent hívta segítségül, az egész néppel leborult előtte ezekkel a szavakkal: „Istenünk, büntesd meg őket! Mert tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt, nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!" (12. vers) Isten meghallgatta a bűnbánó szavakat, megmentette őket úgy, hogy az ellenségen belül keltett zavart, és azok egymást öldökölték.
Intő példa Jósáfát története a mi nemzetünkre is. Nagyon sok külső ellenség vesz körül bennünket, legyőzhetetlennek számítanak. Csak egy megoldás van: keresztyén hitünket kell megtartani és gyakorolni, az ország vezetőinek kell ebben jó példát mutatni, erősíteni hitünket, hitvallásunkat megtartani, az elkövetett bűnünkre bocsánatot kérni, követni Isten akaratát, és először az ő országát keresni és építeni. Ha ezt a kormányunk megteszi, akkor csodákat fog megélni a magyar nép, mert valóban az Úr harcol értünk, az ellenség között támaszt zűrzavart, és azok egymás ellen támadnak, a keresztyén hitét vállaló nemzet pedig győztesen kerül ki a harcokból. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A várakozás a hit elengedhetetlen része.

2020. február 19., szerda

2020-02-19

Éljünk Istenhez méltóan

...éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát... és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket." (1Thessz 2,9.11)
Pál ebben a részben a thesszalonikai gyülekezet alapításáról ír, hogyan növekedtek hitben, hogyan váltak példaképpé mások számára. Elfogadták Pálék tanítását, akikben Isten Szentlelke munkálkodott. Isten ítélte őket alkalmasnak arra, hogy hirdessék az evangéliumot. Odaadták szívüket-lelküket a gyülekezetnek, még az anyagiak elfogadásával sem terhelték őket, hanem maguk dolgoztak a megélhetőségükért. Ez példa volt számukra, ezért az életvitelük hitelessé tette azt, ami hirdettek. Nem a sajátjukból adtak, hanem merítettek a kiapadhatatlan forrásból, eleven közösségben voltak az Úrral, és az ő fénye ragyogott rajtuk keresztül. Ezért fontos, hogy olyan lelki vezetők álljanak a gyülekezetek élére, akiknek világosságuk van Isten üzenetének megértésére. Így váltak a thesszalonikai gyülekezet tagjai példaképpé az egész térségben, mert először bennük, majd általuk munkálkodott Isten beszéde.
Éljünk mi is Istenhez méltóan, hogy általunk is terjedjen az evangélium abban a környezetben, ahová helyeztettünk. Fontos, hogy merjünk kiállni Isten igazsága mellett, mert sok a téves tanítás, az öndicsőítés, az anyagiasság, a hatalomvágy, az irigység, mások lenézése, a könnyű érvényesülés, és ezekhez hasonló elhajlások. Maradjon a Biblia térkép számunkra, és az iránytű Jézus Krisztus. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Aki nem önmagát akarja megvalósítani, hanem végzi Istentől kapott küldetését, az isteni áldásokat tud közvetíteni másoknak. Az ember életének értelme ez a közvetítő szolgálat. Aki Istennel kapcsolatba kerül, annak nem marad üres az élete, hanem tőle kap olyan értékeket, amelyekkel gazdagítani tud másokat. Ennek sokféle változata van. Történik-e ez az én életemben?

2020. február 18., kedd

2020-02-18

Hulda 6.

De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az URat: Ezt mondja az ÚR azokról az igékről, amelyeket hallottál: Mivel megrendültél, és megaláztad magad az ÚR előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad a ruhádat és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak! – így szól az ÚR. Ezért gondoskodom róla, hogy őseid mellé temessenek, és békességgel kerülj a sírodba; neked nem kell meglátnod mindazt a veszedelmet, amelyet erre a helyre elhozok! És megvitték a választ a királynak. (2Kir 22,18-20)
Hulda végül Isten kegyelmességéről is bizonyságot tehetett. Elmondhatta azt is, hogy mivel Jósiás megalázkodott, mivel komolyan vette Isten szavát, Isten őt megkíméli a rettenetes ítélettől. Mi Hulda nyomában végső soron egy kegyelmes Istent hirdethetünk. Azt az Istent, aki úgy szerette ezt a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte. De a kegyelmet csak az kaphatja meg, aki előbb belátja bűnös voltát, azt hogy teljességgel rá van szorulva erre az isteni kegyelemre. Hiába nyújtja felénk Isten az Ő kegyelmét, ha mi hitünk karjával nem fogadjuk el azt. Hiába tett meg mindent Isten értünk, hiába áldozta fel a Fiát, ha nekünk ez nem kell.
Hányszor olyan szomorúan látjuk azt, hogy emberek vergődnek, küszködnek különféle bűnökkel, kísértésekkel, Isten tálcán kínálja a megoldást, de ők ezt nem fogadják el, máshol keresik azt, ki se próbálják, hogy vajon nem mond-e igazat Isten? Valami hihetetlen erővel kötözi a bűn az embert. Pedig csak le kellene borulni, be kellene vallani: én vétkeztem, könyörülj rajtam Istenem. Boldog ember az, akiben Isten leleplezi a tehetetlenséget, a büszkeséget, aki alázattal és hittel elfogadja azt, amit Isten kínál. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Senki sem örül annyira Isten kegyelmének, mint az a szegény bűnös, akinek egy ideig várakoznia kellett.