2014-08-06

A mennyei látás 2. „Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh, mely igen boldog!" (Példabeszédek 29,8) Ha a pásztornak nem az a célja, hogy akik összejönnek az Úr nevében, azok teljesen odaszánjak magukat az Úr követésére, hanem az hogy embereknek a kedvébe járjon, akkor nem Istent szolgálja igazából, hanem az embereket. "Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék." (Gal. 1:10) A gyülekezet nem emberekért, nem is saját magáért, a gyülekezetért van, hanem Istenért. Nem azért kell az egység hogy jó barátok legyünk, mert jó barátok és segítőkész emberi társaságok a világban is vannak. Istenért kell egymással egységben lennünk, hogy a Szentlélek munkája ne legyen gátolva a mi kis gyermeteg vitatkozásaink, vagy büszkeségünk miatt. Ha a gyülekezet elveszíti szeme elől a célt, mely az Isten dicsősége, akkor a nép elvadul, és nem tartja be a törvényt. Miért van ez? Miért vállalná valaki a kereszt hordozását, hogyha nem lebeg szeme előtt Jézus keresztje? Ha elfelejtette, hogy Jézus mit tett érte, és leveszi szemét Krisztusról akkor automatikusan saját magára fog tekinteni. Miért szentelné egész életét Krisztusnak az, aki nem gondol arra, hogy Krisztus egész életét odaszentelte ő érte? Mert aki nem a lelkire néz, az a testire fog, és így elvadul a nép, mert mennyei célkitűzés hiányában mindenki azt cselekszi, ami neki jónak tetszik. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nincs veszedelmesebb dolog, mint Bibliát olvasni anélkül, hogy engedelmeskedj neki.