2014-08-30

"Mert szeretnélek látni benneteket... Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok." (Róma 1,11.13) A római gyülekezetet nem Pál apostol alapította, mégis már a levél kezdetén arról a vágyáról beszél, hogy mindenképpen találkozni szeretne személyesen is a római gyülekezet tagjaival. Szép dolog a levelezés, de mégiscsak egy kényszermegoldás, egy korlátozott kapcsolat, ami akkor áll fenn, ha nem lehetünk együtt a másikkal. Akinek keresztyén hite van, az vágyik azok közösségébe, akik a hitben testvérei. Vágyunk egymás társaságára. A mai világban az emberek a modern technika vívmányaival egyre többet és egyre olcsóbban tudnak kommunikálni egymással. De ma sem találtak ki többet és jobbat a személyes együttlétnél. Persze nagy öröm és segítség a technika, de miért nincs ott a nagymama az unoka mellett? Miért nem veszi a fáradtságot két barát, hogy együtt elmenjenek biciklizni vagy sétálni? Miért lehet a családi közös program az, hogy egymás mellett ülnek, és órák hosszat nézik a tévét anélkül, hogy egymáshoz szólnának? Miért van, hogy a fiatalok beszélgetések helyett már csak csevegnek a neten, rövid szöveges üzenetekkel, és amikor közösségbe hívnak valakit, akkor inkább az otthonlétet választja a virtuális világban? Nekünk szabad ebben is másnak lenni, mint a világ. Szabad nem elmenni egymás mellett, hanem rámosolyogni a másikra. Szabad megkérdezni a másikat, hogy hogy van, és meg is hallgatni a választ. Szabad meglátni a másikban Krisztust, és nem csupán egy másik földi halandót. Szabad vágyni a másik ember társaságára. Egy aranyos gondnok bácsi mesélte el nekem, hogy egyszer pótkocsival vitt el leadni egy nagy adag terményt egy távoli városba. Várakozni kellett. Ott volt mellette egy szimpatikusnak tűnő, nyílt tekintetű bácsi. Szóba elegyedtek, elbeszélgettek. A beszélgetésben kiderült, hogy az illető szintén református, és szintén gondnok egy másik gyülekezetben. Az a jó, ha a keresztyének vágynak egymás társaságára, megtalálják egymást és egymással a közös hangot. (Bodnár Máté) A nap gondolata: Hasznosabb ajándékot senki sem adhat a világnak, mintha a maga győzelmes személyiségével ajándékozza meg. Ennek forrásai pedig az Istennel való közösség mélységeiből fakadnak. (Fosdick)