2014-09-01

Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által. (Róma 1,11-12) Pál apostol, aki sok-sok Krisztusban hívő emberrel találkozott már, jól tudja, hogy amikor hittestvérek együtt vannak, akkor nem a rivalizálás, hanem a kölcsönös bátorítás ideje jön el. Nem összemérik a hitüket, és a nagyobb győz, hanem egyesítik, és így az is bátrabb lesz, akinek kisebb a hite, de az is, akinek nagyobb! Ha egy csoport megfélemlíti a tagjait, akkor a bátrak menekülni fognak belőle. Csak azok maradnak, akik félnek. Akkor jó egy közösség, ha inkább bátorít a cselekvésre. De nem mindegy hogy mire: jóra vagy rosszra. Hiszen a rossz társaság már gyermekkortól kezdve bátorítja az embert a rosszra. Jól emlékszünk még szüleink gyakori kérdésére, amikor osztálytársainkra hivatkoztunk, és mindig megtaláltuk a megfelelő bűnbakot: "És ha ő azt mondja, hogy ugorj a kútba - beleugrasz?" A keresztyén közösségnek arra kell bátorítania és lendületet adnia, hogy folytassuk a Krisztus útján való járást. Találjunk egymásra, és már az is sokat segít, ha látjuk, hogy nem vagyunk egyedül a hitben. Nem vagyunk egyedül és nem is hagyhatjuk egymást egyedül. Újra és újra találkoznunk kell, hogy megerősödjünk és bátorságot merítsünk egymás hitéből. Ez a keresztyén közösségünk titka: a nagymama hitéből épül a gyermek és a gyermek hitéből a nagymama. a konfirmandus hitéből épül a felnőtt, és a gyermek látva a felnőttek konfirmációját, bátorságot nyer. a lelkipásztor hitéből épül a gyülekezet, és a gyülekezet hitéből és buzgóságából épül a lelkipásztor. a presbiterek, a szomszédok, az osztálytársak, a rokonok, a családok mind egymást erősíthetik a hitben. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Isten igéje, a Jézus Krisztusról szóló szent evangélium, amit Pál apostol megírt a rómaiaknak és hirdetett megannyi gyülekezetnek élete során, a Szentlélek által ma is munkálkodik mibennünk és miáltalunk. (Bodnár Máté) A nap gondolata: A világnak szüksége van világosságra, amit mi Istentől nyertünk, a szeretetünkre, amely a Szentlélek által kitöltetett szívünkbe, önzetlen odaszentelésünkre, mely Isten Bárányával való közösségünkből fakad. Szüksége van a hit és a Lélek gyümölcseire, mert azok neki meggyőzésére és gyógyítására szolgálnak. (Kroeker)