2014-09-03

Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. (Rm 7:18-20) „Nem tudunk nem vétkezni." – mondta egy hozzám közel álló lelki ember. S amikor kimondta ezt a Biblia tanításával egyező nagy igazságot, el is mondott pár vele a közelmúltban megtörtént esetet, hogy alátámassza mondanivalóját. S tényleg így van. Akármennyire vagyunk odaszánt szolgái az Úrnak, bármennyire is éljünk Krisztusnak és törekedjünk a Neki tetsző életre, akkor is igaz: nem tudunk nem vétkezni. Pál apostol is erről ír mai Igénkben. Ezzel szemben nem kis tévelygés azt állítani, hogy mi, hívő emberek nem szoktunk vétkezni. Ne ámítsuk magunkat, sőt másokat se ilyen és ehhez hasonló igeellenes gondolattal. Inkább legyünk naponként az Ige tükrébe belenéző, a bűneiket felismerő és azokat a kereszt alá imában odahelyező gyermekei az Úrnak. Ehhez hit, alázat és Isten előtti tisztánlátás szükséges. Remélem, rendelkezünk mindezzel… A nap gondolata: Amilyen nagynak látjuk bűneinket, olyan fokú a Jézus iránti szeretetünk.