2014-09-16

Akadályaink…2. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. (Róma 1:13) A ma embere általában mindent azonnal szeretne. Az add meg Uram Isten, de máris hozzáállásunkat szeretné csiszolgatni Urunk időnként. És nemcsak szeretné, hanem meg is teszi. Hiszen a hívő ember is átéli, hogy szeretne valamit, hiszi, hogy az jó is, sőt kapcsolatban van az Úr ügyével, mégsem történik meg akkor, amikor óhajtjuk, amikorra elképzeltük. Ahogyan Pál megakadályoztatott az Úr által abban, hogy Rómába menjen, nekünk is vannak, lehetnek ilyen felülről való akadályaink. Mit tehetünk ilyenkor? Türelem, türelem, türelem. Engedjük, hogy az Úr türelemre tanítson bennünket! Imádságos szívvel kérjük el és fogadjuk el Urunk akaratát. Ez a feladatunk, akár rólunk, akár családunkról, akár gyülekezetünkről van szó. Van, amit nem lehet siettetni, mert nem jött még el az Úr szerinti ideje. Van türelmünk kivárni? Legyen, mert ha még sincs, akkor sem jön el hamarabb valami, mint ahogyan azt Urunk eltervezte… A nap gondolata:  A nagy párbeszéd az életünkben: felismerni és elhinni, hogy a sok váratlan esemény nem csupán terveink zavaró félbeszakítása, hanem az a mód, ahogyan Isten formálja a szívünket és felkészít minket. (Henri Nouwen)