2014-11-15

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. (1Kor 15:10) A hívő ember énképe egészen más, mint az Urat nem ismerőké. Utóbbiak könnyen mondják ki: Magamnak köszönhetem sikereimet. Megdolgoztam érte, büszke vagyok arra, amit elértem saját erőből. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket elég gyakran hallhatunk, vagy olvashatunk. Isten gyermekei azonban másképpen látják saját magukat, elért eredményeiket. Pál apostol mai Igénkben hangot ad annak, hogy ő Isten kegyelméből az, aki. Nem fényezi magát, hanem az Úrra tekintve látja meg saját értékét. A közelmúltban egy református presbiter pedig ezt mondta: „Egy ecset ne legyen rá büszke, hogy milyen képet festett, mert az csak egy eszköz. Én is az vagyok: eszköz Isten kezében." Mészáros János Elek szavai ezek. Igen, a Csillag születik korábbi győztese nyilatkozott ilyen szerényen. Az a kérdés felénk, hogy elfogadjuk-e az eszköz szerepét életünkben? Eszközök lehetünk Isten kezében, ha az Úrra hangolva éljük életünket és tesszük azt, amit Ő bíz ránk… A nap gondolata:  ...a lelki gyümölcstermés csak egyetlen módon lehetséges, ha Krisztusban maradunk. Azt talán még meg tudjuk tenni, hogy a Lélek ajándékait akkor is használjuk, ha a Krisztussal való közösségünk csorbát szenved. De sohasem vagyunk képesek a Lélek gyümölcsét felmutatni, ha a Krisztussal való kapcsolatunk a bűn miatt megszakadt... döntő jelentőségű az, hogy Lélekkel teltek legyünk, ami csak akkor lehetséges, ha Krisztusban, a szőlőtőben maradunk. A maradás titka: az engedelmesség. (Billy Graham)