Türelem – 2.
6Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 7Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. 9Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" 10A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. (ApCsel 16:6-10)
2. Isten vezetését keresve— Bár apostol volt, Pál nem mindig tudta, hogy mi Isten akarata. Lépéseket tett, Isten pedig vagy bezárt, vagy kinyitott előtte ajtókat. Hasonló helyzetben csendesedjünk el Isten előtt (Zsolt 46:11), és várjunk rá. A saját próbálkozásaink tévútra vezethetnek minket, hisz "van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14:12). Ha türelmesen és lelkileg elcsendesedve, zúgolódástól mentesen várunk Istenre, akkor türelmünk eredményeként Isten útmutatást fog adni. (Tóth-Simon Károly)
A nap gondolata:
Az Újtestamentum emberei keveset beszéltek Istenről, de közösségben éltek Vele. (Stanley)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése