2014-12-09

Türelem – 4. 16Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!" 18Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!" És az még abban az órában kiment belőle. (ApCsel 16:16-18)  4. Az ellenállás elszenvedésében— Pál türelmes volt egy ideig a hitetlenekkel, ám nem tűrte a végtelenségig, hogy Istent gyalázzák. Türelmes volt a zsidókkal abban, hogy Timóteust rájuk való tekintettel körülmetéltette, Titusz esetében viszont erre nem volt hajlandó (Gal 2:3). Tudta, mikor kell türelmesnek lenni, várni, elfogadni azt, ahol a másik tart, de azt is tudta, hogy mikor kell határozottnak lenni, és kiállni az igazság mellett, amelyre ő már eljutott. Erre pedig akkor is kész volt, amikor tudta, hogy tette üldözést fog maga után vonni. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)