2015-01-25

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19) Emberhalásznak lenni hatalmas megtiszteltetés és felelősség. A hívő ember persze tudja, hogy nem önmagáért hívő, nem azért vagyunk Isten gyermekei, hogy csupán nekünk legyen jó. Ettől több, nagyobb a cél. Másokat megnyerni az Úrnak – ez a cél. Emberhalász nem magától lesz az ember. Bár valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ő olyan jó szónok, hogy lelkész is lehetett volna. Csak annyit mondtam neki: ha Isten nem hívta el erre a szolgálatra, akkor nagyon jó, hogy nem lett lelkész. Szóval emberhalász úgy lesz valaki, ha arra az Úr hívja el. Jézus tesz bennünket azzá. Én emberhalászokká teszlek titeket – mondja Jézus Simonnak és Andrásnak. Testvérek! Ebben benne van az is, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra történik. Aki egyik nap még nem ismerte Jézust, másnap nem lesz belőle a Jézussal való találkozás után egy csapásra az emberhalászok közül az egyik legkitűnőbb. Jézusnak sok munkája van abban, amikor valakit emberhalásszá tesz. A nap gondolata: Engedelmességünk titka az Istennel való, szeretetteljes, állandó kapcsolatunk, a Krisztus iránt való elkötelezettségünk, hűségünk mélységében rejlik.