2015-03-02

„…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor 4,18) Mi emberek vizuális lények vagyunk, sokat adunk a látszatra, a látható dolgokra, a megjelenésre. Sokszor fogalmazunk meg ítéletet csupán egy öltözet, egy megjelenés alapján, és sokszor hisszük azt, hogy valami tetszetős öltözettel elpalástolhatunk lelki, jellembeli hiányosságokat. Az ige azonban bölcsességre, bölcs látásra int bennünket, annak alapján, hogy Istenünk is, aki a szívek és a vesék vizsgálója, nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem ami a szívben van. „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" –hangzik a Kisherceg híres mondata, Saint Exupery megfogalmazásában. Ahogyan egy kisgyermeknél, aki még nem tudja egyértelműen kifejezni, jelezni, ha valami nincsen rendben, ha valami esetleg fáj, a szülőnek a felelőssége, hogy a látható jelekből következtetni tudjon a láthatatlanul meghúzódó okokra. Bölcsesség, értő figyelem, féltő szeretet kell hozzá, hogy ezeket az összefüggéseket észrevegyük. A test látása csak jeleket, tüneteket lát, de a féltő szeretet nem elégszik meg ennyivel, tudja, meg kell keresni a mélyben húzódó okokat is.  Hiszen a belül, rejtve induló okok előbb-utóbb látható, érezhető, megtapasztalható formát öltenek. Igaz ez azokra a bizonyos belső, örökkévaló, lelki értékekre is, előbb-utóbb azok is valamilyen formában megnyilvánulnak, a szem számára is észrevehető formát öltenek. Amennyiben a hitnek örökkévaló kincsét magadénak vallod, s vállalod a keresztyén – azaz krisztuskövető – nevet, azzal vállalod azt is, hogy bizonyos árulkodó jelekkel, tünetekkel gondolkodásra készteted környezetedet. Mikor kérdezte meg tőled utoljára valaki, hogy mitől lettél ennyire csendesebb? Miért nem morgolódsz annyit mostanában? Hová tűntek a cifra káromkodásaid? Mi történt a lelked mélyén? Észrevette már rajtad valaki is, hogy „hatalomátvétel" zajlott lelked mélyén, hogy Krisztus vette át az irányítást érzéseid, mondataid felett…?/Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Csak az beszél biztosan, aki szívesen hallgat.