2015-03-16

Felemelő szeretet Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. (Prédikátor 4,9-10) Köztudott, hogy a házasság és a család intézménye válságban van. Az elmúlt évtizedekben a válások száma drasztikusan megnőtt a megkötött házasságok számához képest. Ezt az önmagában is kétségbeejtő jelenséget még jobban kihegyezi az a tény, hogy ez az arány sajnos a hívők között sem jobb! Hogyan jutottunk idáig? Mi állhat a dolog hátterében? Lehet-e egyáltalán tenni valamit ellene? Minden igényt kielégítő válaszom nincs, viszont az olvasott igeszakasz egy olyan oldalát világítja meg a házasságnak, amelyen elgondolkodhatunk. A házasság egy szeretetközösség, melynek egyik fontos „funkciója" a védelem. Legalábbis ennek kellene, hogy legyen. Ahhoz, hogy ezt betöltse, tényleg közösségként kell megélni. Az élet azonban más tempót diktál: sokszor nincs időnk sem magunkra, sem egymásra. A közös munka egy távolba vesző ideál, mindenki a maga életében, munkájában igyekszik boldogulni. Van, amikor minket is megkísért az önmagunknak élés lehetősége. Ez a legjobb módja, hogy „egyedülálló házasok" legyünk; kapcsolatban élve, de mégis külön utakon járva... Ezért viszont súlyos árat fizetünk, fizethetünk. Ha az utunk folyamán elesünk, nem lesz, akire számítsunk, aki szeretetével körülvesz, és segít talpra állni, mert társunk valahol máshol jár. Először csak lelkileg, s aztán a legrosszabb esetben előfordul, hogy fizikailag is... Jobban boldogul a kettő, mint az egy. Lehet, hogy nem tudunk olyan sebességgel előrehaladni, hiszen folyamatosan egyeztetni kell, s az egymásra figyelés, a szeretet megélése plusz energiákat köt le. Azonban ez a befektetés megtérül: többek között eredményes munka és védelem a jutalma. Mit tegyünk? Álljunk meg, és a GPS-ekhez hasonlóan, mi is végezzünk „újratervezést". Hogy áll a házasságom? Helyemen állok a kapcsolatomban? Együtt megyünk? Előre megyünk? Működik közöttünk a felemelő szeretet? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Lehet rosszul is szeretni... Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat... figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet. A jó szeretet. (Csitáry-Hock Tamás)