2015. május 12., kedd

2015-05-12

Szabadságra elhívva 2.

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak… Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek." (Gal 5,13.16)
A szabadság olyan fogalom, amellyel nagyon óvatosan és körültekintően kell bánni, mert szabadság címén az ember sok mindenre képes. Hiszen a szabadságban benne van a megszabadulás érzése a béklyóktól, a kötöttségektől, mindattól, ami gúzsba köti, kényszerpályára juttatja az ember cselekvését és gondolkodását. Ezért a szabadság szóba mindenki mást ért bele, mást érez mögötte: ahányan vagyunk, szinte annyi mindentől szeretnénk szabadnak tudni magunkat, annyi mindentől szeretnénk megszabadulni.
Bizonyosan sok mindent fel tudunk sorolni, amitől egyszer szeretnénk megszabadulni: bűn, betegség, stressz, félelem, káros szenvedély, lelki problémák.
Másfelől gondolnunk kell arra is, hogy a szabadság szó egészen másként cseng annak a fülében, aki nemcsak átvitt értelemben van rabságban, hanem valóban be van zárva, rács mögött ül a börtönben. Az ilyen ember számára a szabadság sokszor azt jelenti, hogy ha egyszer kijutok, újra szabad leszek mindarra a bűnre, amiért ide jutottam. A szabadság tehát minden ember számára boldog állapot, olyan érzés, amelyre nagyon sokszor és talán nagyon hosszú ideig vágyakozik. De a szabadság megélésében már nagy különbségek mutatkoznak: van, aki a szépre, jóra, pihenésre, alkotó munkája kiteljesítésére, a szeretet megélésére használja fel, de van, aki a bűn és a bűnözés új lehetőségét látja benne. A keresztyén ember számára a szabadság csakis egy dolgot jelenthet. Azt, amire Pál apostol is figyelmeztet: „A szabadság ne legyen alkalom a testnek a bűnre, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak." Isten azt szeretné, ha a szabadság-szeretet-szolgálat hármas egységében élnénk meg keresztyén életünket. Arról tennénk bizonyságot nemcsak szóval, hanem cselekedettel, amiért keresztyénnek neveznek minket, amit Jézus elénk élt itt a földön, s amit vállalt értünk a golgotai kereszten. Őt valóban nem kötötték a vallásos külsőségek, de ezt a szabadságát mindig arra használta, hogy valakin segítsen, mert az emberre néző szeretet vezérelte. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése