2015-10-09

Eljött világosságod 2. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ézs 60,1) „Kelj fel, világosodjál!" Olyan hatása van ezeknek a szavaknak, mintha valakit mély álomból akarnának felrázni. Szükségünk is van erre az erőteljes ébresztésre, mert annak ellenére, hogy az Úr Jézus Krisztus megjelent, és ma is be szeretné ragyogni az életünket, mi továbbra is a sötétséget választjuk. Alig látszik meg rajtunk valami a Krisztus világosságból, sokszor pedig olyanok vagyunk, mint a bekormozott üveg, amelyen át nyugodtan lehet akár a napba nézni is. Sok minden bekormozza, befeketíti életünk üvegét: nem figyelünk igazán Isten javunkat munkáló szavára; sokszor félünk és aggodalmaskodunk; nem az Isten országát, hanem a földi javakat keressük; kívánságaink vezetnek bennünket; bizalmatlanság és gyűlölet uralja embertársainkhoz való viszonyunkat; minden emberi elgondolás tetszetősebb számunkra, mint az Isten drága evangéliuma. Ezért van szükségünk a felrázó, ébresztő szóra. Sokszor talán kíméletlennek, könyörtelennek és kegyetlennek tűnik, amikor Isten egy-egy próbatételen keresztül ébredésre szeretne bírni minket, de higgyük el, hogy az ébrenlét hasznosabb, mint az alvás, a világosság életadóbb, mint a sötétség, a látás tágabb perspektíva, mint a vakság. Mindezt kifejezi a felszólítás második szava: „világosodjál"! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nincsen nyugtalanabb vendége a háznak, mint a lelkiismeret, ha furdalni kezd.