2015-11-28

Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. (ApCsel 4:13-14) Az bizonyságtétel, hogy eljársz templomba. Ennek az az üzenete, hogy van annyi közöm az Istenhez, hogy olykor felkerekedek és templomba megyek. Minél többször, minél gyakrabban teszem ezt, annál inkább bizonyságtétel ez. Egy keresztelő, egy esküvő is bizonyságtétel lehet. Nem mindig az, de azzá lehet, ha valaki komolyan gondolja. Előfordul, hogy csak a felszínesség miatt történik meg. Szép szertartás, vagy barátságos, aranyos a templom. Ez kevés, azonban, aki komolyan veszi, hogy miről szól a megkötött házasságára Isten áldását kérni, vagy a gyermekét megkereszteltetni, az bizonyságtétel a családjában, a környezetében. Aztán beíratni gyermekünket hittanra, szintén bizonyságtétel arról, hogy ez valakinek fontos. Az Úr miatt. Akkor is, ha sokan nem így gondolkodnak. A népszerű közösségi oldalon meg merünk osztani olyan írásokat, gondolatokat, melyekből egyértelműen kiderül, hogy az Úrhoz tartozunk? Vagy kellemetlennek érezzük, mondván mit szólnak majd mások ehhez? Következő példa: Isten gyermekei vasárnap nem dolgoznak, és nem dolgoztatnak, mert az Úrral való közösségüket igyekszenek megélni. A közelmúltban mondta valaki, hogy nem fog jönni a templomba, mert várja az unokáját, aki kicsit rendbe teszi az udvart. De kérdem én: pont vasárnap? Nem lehetne hétfőn vagy szombaton? Inkább hozzuk el a gyermekeinket, unokáinkat a templomba, mintsem mi is távol maradjunk, mert a nyugodalom napján munkára bírjuk őket. Te ezek közül melyik módon teszel bizonyságot az Úrhoz tartozásodról? A nap gondolata: Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani. Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)