2015-06-30

Eljött hozzád 1. Eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. (Ézs 59,20) Ézsaiás próféta mai Igénkben szereplő mondata Izráel népének vigasztalására hangzott el első ízben: eljön a Megváltó, a Szabadító. Isten szavának prófétája a babiloni fogságban sínylődő népet szólította meg a szabadulás, a megváltás ígéretével. Azokat, akik számára úgy tűnt, hogy ennek a büntetésnek soha nem lesz vége, ez a fogság örök időkig tart. Nekik hirdette az örömhírt, hogy lesz szabadulás, nem vég nélküli a bűnhődés, hanem annak megszabott határa van. Ez a prófétai szó akkor Izráel népének szólt, de szól ma nekünk is, hiszen az angyal így szólt a születendő gyermekről Józsefnek: „Nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Nevezd Jézusnak, vagyis Szabadító legyen az Ő neve, – hiszen Jézus neve éppen ezt jelenti: Szabadító. Ő a megígért Szabadító, aki a minden emberre kiterjedő nagy fogságból, a bűn fogságából ad majd végső nagy szabadulást népének. Ő a Szabadító, akinek lesz hatalma arra, hogy letörje a bilincseket, feltörje a börtönök zárjait, a foglyok előtt megnyissa az utat hazafelé. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus rettenetesen gyűlölte a bűnt, mert szerette az embereket, kiknek romlására volt a bűn. (Fosdick)

2015-06-29

Rendezett élet 2. „Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt, az Úrnak félelme távol tart a rossztól." (Péld 16,6) Arra bíztat ez az ige, hogy bízzuk rá magunkat Istenre, és meg fogjuk tapasztalni, hogy Ő irántunk való szeretetével és hűségével valóban rendet tud teremteni bennünk és körülöttünk. Csodálatos biztatás ez, hogy Isten rendbe szeretné hozni azt, ami számunkra reménytelen feladatnak látszik. Ezért nem szabad reménytelenül szemlélni életünk problémáit, nehézségeit, bűnök ütötte sebeit, mert Isten ereje sokkal nagyobb a bennünk és körülöttünk lévő bűn pusztításánál és erejénél. Jézus feltámadása, az Ő halált is legyőző ereje Isten szeretetének a legteljesebb bizonyítéka. És ha Istennek erre a mindennél erősebb szeretetére hagyatkozunk, akkor rend lesz az életünkben, mert a gonosz már nem győzhet felettünk. És az életünk nem szétszórt vas-reszelékhez fog hasonlítani, hanem Isten szeretetének erőtere által rendezett, áldott és örömteli lesz. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A bűnt felismerni, bevallani és elhagyni, ez az igazi bűnbánat, és a megtérés valódi útja. (Trudel)

2015-06-28

Rendezett élet 1. „Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt, az Úrnak félelme távol tart a rossztól." (Péld 16,6) Minden iskolás gyermek számára a legérdekesebb kísérlet a fizika órákon az, amikor egy mágnes segítségével összegyűjtik a vasreszeléket. A fehér papírlap alá tett mágnespatkó hatására az addig összevissza szóródott vasreszelék egyszerre szabályos rendbe áll össze. A mágnes nem engedi, hogy a vasreszelék rendetlenül heverjen a papíron, hanem arra kényszeríti, hogy a mágneses erővonalak mentén egy bizonyos rendbe álljon be. A mágneses erő hatására rend lesz ott, ahol addig rendetlenség volt. A mágneses erő hiánya viszont rendetlenséget idéz elő ott, ahol addig rend uralkodott. Nem nehéz megvonni a párhuzamot saját életünk és az említett fizikai kísérlet között. A vasreszelék nem más, mint életünk szétszórt, rendezetlen, összevissza dobált dolgai, amelyek között mi sokszor hiába próbálunk meg rendet teremteni. Megpróbáljuk, de még sem megy, valahogy semmi sem akar igazán a helyére kerülni, valahogy nem találjuk azt a rendet, ami szerint pedig rendezni kellene az életünket. A mágnes viszont, amely – illetve Aki – a kellő rendet meg tudja teremteni az életünkben, nem más, mint maga Isten. Isten szeretetének és gondviselésének erővonalai úgy tudják összerendezni életünk szétszórt dolgait, mint a mágneses erővonalak a vasreszeléket. Ha kérjük és engedjük, hogy Isten az Ő szeretetével és gondviselésével belenyúljon életünkbe, akkor addig szétszórt dolgaink egy csapásra úgy rendeződnek, ahogyan azt mindnyájan szeretnénk – és ami még fontosabb: ahogyan Isten szeretné. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a saját bűneinkkel.

2015-06-27

Hittel felnézni 2. Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. (Zsid 4,15) Szeretnél hittel felnézni az előtted magasodó keresztfára? Nézz szembe saját bűneiddel, és döbbenj rá azoknak valóságára és súlyára. És Isten színe előtt állva valld meg szívből jövően: „Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem." De valld meg embertársaid előtt is, ami talán még nehezebb: veled szemben sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Bizony, ez nagyon nehéz. Érezzük erőtlenségünket, kiszolgáltatottságunkat, tehetetlenségünket, mert a bűn és az arra csábító, illetve annak eltussolására bíró kísértő nálunk sokkal erősebb. De éppen ezért hangzik felénk hatalmas örömhírként az ige, hogy kísértéseinkről és felismert bűneinkről tekintetünket emeljük fel a kereszt Krisztusára. Egyedül a golgotai kereszten szenvedő Úr Jézus Krisztusban nyerünk irgalmat és általa találunk kegyelmet, amikor segítségre van szükségünk. Egyedül Ő tud megszabadítani bűneink fogságából, Ő tud kioldozni hazuggá lett életünk egyre fojtogatóbbá váló kötelékeiből, mert Ő ismeri kísértéseinket. Ő bűntelenül, de ugyanúgy elszenvedte a kísértést, ugyanúgy megtapasztalta a gonosz minden ármánykodását, ugyanúgy része volt a megpróbáltatásokban, kínszenvedésekben, az emberi gonoszság minden cselvetésében. De Ő győzött felette! A kísértőnek nemcsak ellene mondott, hanem lefegyverezte, sőt a golgotai kereszten az ősi evangéliumot beteljesítve a fejére taposott (1Móz 3,15). Ez a mi reménységünk és ez a mi örömünk a golgotai kereszt alatt megállva! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mint ahogy a saját bűnötök bocsánatában hisztek, úgy kell hinnetek a mások bűnei bocsánatában is. (Keller)

2015-06-26

Hittel felnézni 1. Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. (Zsid 4,15) Az ige az Úr Jézus Krisztus golgotai keresztje felé szeretné fordítani a tekintetünket. Úgy kerülünk egyre közelebb Krisztus keresztjéhez, hogy szívünkben munkálkodnak és életünkre átformáló hatással lesznek azok az igék, amelyeket hallunk és olvasunk. Átformálják a szívünket-életünket, hogy rádöbbentsenek minket bűnös voltunkra, és bűneink sötét valóságára. Aki hittel szeretne felnézni a keresztfára, annak meg kell látnia bűneit, rá kell döbbennie saját bűnös voltára. Nem a másikéra, hanem a sajátjára. Mások bűnét mindig könnyebb észrevennünk, annak meglátására mindig fogékonyabbak vagyunk: az inkább vonzza a szemünket, jobban felcsigázza az érdeklődésünket, hamarabb kivívja az ítéletünket. Önmagunkat pedig csak mentegetni tudjuk minden körülmények között. Még az utolsó szalmaszálba, a legkisebb mentő körülménybe is próbálunk belekapaszkodni, hogy elkerüljük a lelepleződést, sikerüljön kimagyarázni bántó szavainkat, csökkenteni tetteink súlyát. Sőt, sokszor inkább másokat mártunk be, vádolunk meg és vonunk ítélet alá, csakhogy a saját vétkeinkről eltereljük a figyelmet. Egészen odáig menően, hogy végül magát Istent is okoljuk ahelyett, hogy őszintén megvallanánk saját mulasztásainkat és Isten akaratával szembeni engedetlenségünket.  (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az ember csak kellemetlenséget okoz másoknak, ha nem ismeri a saját képességei korlátait. (O\'Casey)

2015-06-25

Örüljetek az Úrban mindenkor! Az Úr közel! Vidd az örömöt! „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!" Fil 4,4-5 Ó, bárcsak tudnék örülni, bárcsak érezném az Úr közelségét! - sóhajtanak fel sokan. Ha körülnézek a világban, azt látom, hogy sok ember és sok nemzet háborúságban áll, ellenségesen néz egymással szembe. Sok a betegség, halál, nyomorúság, sokan éheznek, fáznak, és sokakhoz már senkinek nincs még egy jó szava sem. Ha magamba nézek, az sem biztatóbb: ott van az én szívemben is a sok indulat, a mások iránti türelmetlenség, a másokkal szembeni meg nem értés. Ott bujkál bennem is az ősi gyűlölet, önzés és kapzsiság, ritka vendég nálam a nyugalom, békesség, szeretet és megértés. Kitekintek a nagyvilágba és betekintek a szívembe, de az Úr közelségét és az ebből fakadó örömöt nem érzem mindig életemben és körülöttem. A kereső ember vívódásai ezek. Mindazoké, akik igazán keresik az öröm forrását, az Úr közelségét. Milyen öröm, hogy mi bizonyságot tehetünk arról, hogy Urunk a templom csendjében, az istentisztelet drága órájában, az áhítat meghittségében, leginkább pedig a róla szóló igehirdetésben van a legközelebb hozzánk! Ezért olyan drága nekünk minden szó, amit róla hallhatunk és róla mondhatunk. A róla szóló szavakon keresztül az Úr maga jön közel hozzánk, hogy közelségével, megbocsátó szeretetével örömöt szerezzen nekünk és mindazoknak, akik körülvesznek minket. Ha meghallottuk a szót, ha közelsége örömöt szerzett nekünk, adjuk tovább! Vigyük közel szavakkal és tettekkel az Urat másokhoz, és szerezzünk örömet hitvesünknek, gyermekeinknek, munkatársainknak, a körülöttünk élőknek. Szerezzünk örömet mindazoknak, akik szeretetre és közelségre vágynak, s gyakran sóhajtanak fel így: Bárcsak tudnék örülni! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ha önmagunkat vidámítjuk, lehet, hogy csak majmoljuk az örömöt, ha külső dolgok vidámítanak, hasonlítunk az evangélium bolondjához, de ha Isten vidít fel, akkor élvezhetjük az öröm teljességét anélkül, hogy káros következményektől kellene tartanunk. – A gazdag Isten bora felvidít, de nem részegít meg. (Spurgeon)

2015-06-24

Hit és igazmondás 2. „Eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Jn 4,23-24 A bibliaórák, istentiszteletek, különböző igei alkalmak mind-mind megerősítik a hitünket abban, hogy egyedül Jézus az Úr, s még a hazugság atyja, a Sátán is az Ő uralma alá van vetve. Ezt tanuljuk meg Jézus életéből, szavaiból, tetteiből, de legfőképpen az Ő kereszthalálából. Ő volt az, aki bűneink büntetését magára vette, aki a halált értünk elszenvedte, és az élet lehetőségét számunkra megnyitotta. Így nyilvánította ki az egyetlen igazságot, amely megment minket ördögtől, haláltól, pokol hatalmától: Isten embermentő szeretetét! Az ige ezt az igazságot szeretné mindnyájunk szívére helyezni. Aki ezt a szívébe fogadja, akinek a hite Istennek ebből a kifogyhatatlan szeretetéből táplálkozik, annak sohasem fog nehezére esni igazat szólni. Igénkben azt olvassuk: „az Atya is azt kívánja, hogy ilyenek legyenek az őt imádók". Tanuljuk meg, véssük az eszünkbe és a szívükbe, hogyan kell és lehet imádni Istent: lélekben és igazságban. Lélekben: az Ő Szentlelkét segítségül hívva; és igazságban: mindig igazat szólva, az Ő szeretetét hirdetve. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.

2015-06-23

Hit és igazmondás 1. „Eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Jn 4,23-24 Ebben az igében Jézus arra akar rámutatni, hogy Isten Szentlelkének jelenléte – ezzel együtt a gyülekezet megújulása – szoros összefüggésben van az igazmondással. A Szentlélek csak ott van, ahol igazságot beszélnek. Ahol pedig nincs a Szentlélek, ott leépülőben van az egyházi élet. Ha azt szeretnénk, hogy megújuljon a gyülekezeti életünk, akkor szükség van a Szentlélekért való imádságra. Ez az imádság viszont csak akkor találhat meghallgatásra, ha ott, ahol ezt az imádságot elmondják, többé nincs helye semmiféle hazugságnak. Ez pedig nem lehetetlen. Csak az élő hit bátorsága kell hozzá! Az élő hit komolyan veszi, hogy Jézusé a teljhatalom földön és égen. Akkor mitől kellene félniük, akik Jézus hatalmában bízva igazat mondanak? Az Ő kezéből semmilyen földi hatalom sem ragadhatja ki annak az életét, aki igazat beszél. Azonban számunkra is egyértelművé kell, legyen Jézus szava: imádságunk meghallgatásának igazmondásunk a feltétele! Ez érvényes egész keresztyén életünkre. A mai világban gyermekeink a felnőttek példáján tájékozódva könnyen megtanulják, hogy hazugságokkal és féligazságokkal szépen lehet boldogulni az életben. Nehogy túl későn döbbenjenek rá, hogy eközben lehetetlen az Istent szeretni, az Ő Szentlelkét segítségül hívni. Lehetetlen, mert a hitük túl gyenge ahhoz, hogy szájuk mindig igazat szóljon. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Tisztátalan edény megtöltését kérni a Lélektől: káromlás. (Stewart)

2015-06-22

Élő víz 2. Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg! (Jn 4,15) Vajon mi ismerjük-e azt a Jézust, aki találkozni akar velünk? Amíg nem ismerjük, számunkra is ugyanolyan hihetetlennek és lehetetlennek tűnik mindaz, amivel meg szeretne ajándékozni minket, mint a samáriai asszonynak. Az asszony először nem tudta, kivel áll szemben, ki az, aki neki az élő vizet kínálja. Ezért mondja Jézusnak: Ki vagy te, és ugyan hogyan tudnál rajtam segíteni? Mintha csak a mi szívünk és értelmünk kérdését hallanánk: Ugyan hogyan tud Jézus az úrvacsorával rajtunk segíteni, hogyan tud a mi bűneinkből teste és vére által megszabadítani? Milyen csodálatos, hogy éppen pünkösdkor, a Szentlélek kitöltésének ünnepén teremti meg Jézus az alkalmat a Vele való találkozásra. A Szentlélek az az életet teremtő, életet megújító erő, Aki Jézust és az Ő ajándékait meg tudja ismertetni velünk. A Szentlélek által ismerjük fel, hogy az igében és az úrvacsorában az élő Jézussal találkozunk. Felismerjük, hogy ha ezekből táplálkozunk, soha többé meg nem szomjazunk, mert örök életre buzgó forrássá lesz bennünk. A lehetőség adott. Jézus ma is találkozni akar velünk, hogy a Szentlélek erejével megismertesse önmagát és az Ő ajándékait. Mit válaszolunk erre? "Ugyan, hogyan tudnál rajtam segíteni?", vagy "Uram, adj nekem is élő vizet!" Mielőtt válaszolnánk, könyörögjünk a Szentlélek világosságáért. Válaszunktól függ az Életünk! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A Szentlélek azokat szenteli meg, akik engedelmeskednek neki.

2015-06-21

Élő víz 1. Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg! (Jn 4,15) Modern világunknak egyre inkább legdrágább természeti kincsévé lesz a szennyeződéstől mentes, tiszta víz. Egyre több pénzt kell fordítani arra, hogy az éltető víz minden emberhez eljusson. Ahol hiányzik a tiszta víz, ott hiányzik az élet lehetősége is. A tiszta víz és az élet szorosan összetartozó fogalmak. Ahogyan a vízre lehet szomjazni, úgy az életre is. Ma nemcsak a tiszta vízre szomjaznak egyre többen. Sok ember lelkét, szívét, egész emberi valóját gyötri a kínzó szomjúság az Élet után. Jézus tudja ezt, ezért szeretne velünk találkozni. Szeretne minket is megszólítani, ahogyan a samáriai asszonyt megszólította a Jákób kútjánál. S ahogyan a samáriai asszony életére megoldást adott, úgy szeretne a mi bűnös életünkre is megoldást mutatni, az Élet felé vezetni. Szeretne megszólítani igéjével és szeretne Életet adni. A samáriai asszony szemei akkor nyíltak meg, amikor Jézus addigi életének bűneiről beszélt. Jézus azt szeretné, hogy a vele való találkozáskor mi is végiggondoljuk egész addigi életünket, és rádöbbenjünk, hogy amit addig olyan természetesnek vettünk, az az Ő szemében nagyon is kérdéses. A samáriai asszonyhoz hasonlóan számunkra is akkor válik élő vízzé Jézus szava, amikor bűneinkre mutatva igazán szíven talál minket. Akkor lesz Életünk, ha addigi természetesnek vett életünk minden bűnét megvallva és megbánva oda tudunk állni az úrvacsorai asztalhoz, ha oda tudunk járulni a kegyelem helyéhez, ahol az Ő testében és vérében Jézus saját magát kínálja élő vízként nekünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem mindig jó lelkiismeret az, melyet könnyen meg lehet nyugtatni.

2015-06-20

Tökéletes szabadítás 2. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (János 8,36) Jézus nevének jelentése: szabadítás. Csak Ő tud tökéletes szabadítást végezni. Az Ő győzelme biztos, hiszen már győzött a kereszten! Ezt meg kell ragadni hittel, és úgy fordulni Hozzá, töredelmes, engedelmes szívvel. Látjuk hát hogy a szabadítás az Úré, de a mi részünk az, hogy 1. higgyünk benne, 2. maradjunk meg Őbenne mindig. "És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság." (Lukács 5,12-13) Jézus meg akar szabadítani minket és meg is tud szabadítani minket, az Ő dicsőségére. Nem csak a betegségekből és gonosz lelkektől, hanem mindentől, ami megkötöz minket, amit nem tudunk kiengedni a kezünkből, amit nem tudtunk az oltárra tenni, ami akadályozza az Úrral való szoros kapcsolatunkat. Néha azért nem szabadulnak meg az emberek, mert nem akarnak. Nem látják be állapotukat, vagy pedig belátják, de mégsem akarnak mindent Jézusra bízni, félnek, hogy veszteséget, kárt fognak szenvedni. Pedig Jézus soha nem akar senkit megkínozni, Ő jót akar, higgyük el ezt. Ha valamit elkér, elvár, akkor azt azért teszi, mert Ő jó és bölcs, jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki nem látja a kereszten Krisztus engesztelő áldozatát, hiába néz a keresztre. (Spurgeon)

2015-06-19

Tökéletes szabadítás 1. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (János 8,36) Jézus mindig tökéletes munkát végez. Soha nem kell félnünk, hogy Jézus, ha meg akar gyógyítani, csak félig gyógyít meg, ha üdvözíteni akar, csak fél üdvösséget ad, ha meg akar igazítani, csak 70 % -ban igazít meg, vagy ha meg akar szabadítani valami megkötözöttségből, csak 90%-ban szabadit meg és akkor is csak pár napra. Ezt hitben kell megragadni. Jézus azt mondja: „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." Talán nem hiszünk Neki? Ő mindig igazat mond és ez úgy is lesz. Ha nem ez a tapasztalatunk, akkor vagy nem hagytuk Jézust munkálkodni bennünk, vagy saját erőnkből próbálkoztunk. Onnan ismerjük fel Jézus munkáját, hogy az tökéletes, 100%-os. Jézus a Bethesda tavánál meggyógyított teljesen egy szerencsétlen beteget. Később, amikor találkozott vele a Templomban ezt mondta neki: "Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" (János 5,14) Hogyha azt tapasztaljuk, hogy Jézus szabadítása, gyógyítása egy idő után elhalványul az csakis azzal magyarázható, hogy tovább vétkeztünk. Ha miután Jézus megszabadított minket olyan dolgokat művelünk, amivel ismét ajtót nyitunk a gonosznak akkor állapotunk rosszabb lesz, mint a szabadítás előtti állapotban Jézus nem azért szabadít meg, nem azért gyógyít meg, hogy ezt kihasználva azt tegyük, amit akarunk, hanem azért hogy még inkább Magához vonjon minket, hogy még inkább tudjuk Őt szolgálni. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Tartsd a legnagyobb kitűntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)

2015-06-18

Kire hallgatsz? Hallgassatok rám, akik az igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! (Ézs 51,1) Életünkben annyiféle szót, emberi beszédet hallunk. Olyanokat, amelyekből szeretet sugárzik felénk, amelyek óvnak, védenek és tanácsolnak, de olyanokat is, amelyek gyűlölettel vannak tele, megzavarnak és félelemmel töltenek el minket. A ránk zúduló hír- és szóözönben nemegyszer elvész a lényeges a lényegtelenben, az igaz szó a hamis beszédtől, felelőtlen ígérgetéstől sokszor megkülönböztethetetlen. Isten azt szeretné, ha az Ő szava nem veszne bele a hírek megszokott, mindennapos áradatába, hanem mint legigazabb és leglényegesebb szó, számunkra minden beszédből, hírből messze kiemelkedne. Ezért szól így: "Hallgassatok rám, akik az igazságra törekedtek!" Hallgassunk rá bizalommal, figyeljünk rá reménységgel! Vésődjön mélyen a szívünkbe, hogy az Ő szava nem emberi szó, nem hamis beszéd, nem üres ígérgetés. Ő mindig megtartja ígéretét! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)

2015-06-17

Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek! (1Pt 1:22) Én mindenkit szeretek. Te meg ezt el is hiszed, ugye? Egy reggel a jó Isten különösen elém helyezett egy bibliai verset. „Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!" Ízlelgettem a szavakat. „Egymást" És már soroltam is magamban a jó ismerőseimet, barátaimat, és nyugtáztam, szeretem őket. De valahogy mégsem lettem nyugodt. Valóban, tiszta szívből szeretek? És akkor rettenetes dolog történt. Sorban jöttek elém az én drága testvéreim a gyülekezetből, a régebbi és nem túl régi barátaim, sőt, még a rokonaim is, akiket bizony, Uram, te is tudod, nem lehet szeretni. Mert az egyik elhagyott a bajban, a másik melldöngető, a következő semmibe vesz téged, Uram, az azt követő meg lenéz engem. És hát megdöbbentem. Hogyan lehetséges az, hogy ennyi embert igaziból NEM is szeretek?! Mit tegyek, Uram? És mintha csak azonnal jött volna az agyamba egy nagyon-nagyon halk válasz. Két dolgot kért tőlem az én Mesterem. Kezdjek értük imádkozni. Név szerint! Ne azért, hogy változzanak meg, hanem azért, hogy Isten árassza rájuk gazdagon az Ő áldását! A másik, engedjem, hogy Isten rajtam keresztül szerethesse őket. Hogy egy csatorna legyek, a szeretet csatornája. Ne törődjem a jellemfogyatékosságukkal, hibájukkal. Csak engedjem el magamat, és figyeljem Isten átáramló szeretetét feléjük.  És tudod, mi történt? Abban a percben, amikor elkezdtem név és személy szerint a nem nagyon szeretem barátaimért imádkozni, valami megváltozott. A szemüvegem foncsora. Már nemcsak szürkén láttam, hanem kezdett kivilágosodni; néhol kis narancssárga és halványzöld szín kúszott a látóterembe. A remény színei. Még nem tökéletes, de naponta megpróbálom. Odaállok a nevekkel Isten tárháza elé, hogy áldást kérjek. Aztán megyek az élőcsatorna-készítő angyalokhoz. Ott is sorban állok. Mert szeretném! Mert akarom! Mert szeretni akarok! Téged is hívlak. Gyere! Álljunk együtt a sorba! Mert tiszta szívből szeretlek! (N.) A nap gondolata: Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)

2015-06-16

Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek! (1Pt 1:22) Milyen könnyűnek tűnő üzenete van mai Igénknek és naponta rájövünk, hogy hihetetlenül nehéz megvalósítani. A következő vers gondolkodtasson el és serkentsen önvizsgálatra ezen a téren: Fohász Ismeretlen szerző verse Uram! Szeretem a te szent egyházadat S jelenléted földi helyét. De míg Zöld Gergely lesz a papunk, Nem viselem semmi terhét. Szeretlek téged, áldott Uram, S vágyom, hogy akaratod tegyem. De a mellettem ülő testvértől, Ó, kérlek, szabadíts meg engem! Köszönöm neked a hangomat S az éneklésre kapott erőt. De míg Nagy Pál lesz a kántor, Az éneklésben nem segítem őt. Asztalodra, drága Jézus, Kegyelmednek kelyhét helyezed. De ha Kiss Bálint osztja ki azt, Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek. Mindenem, mikkel megáldottál, Tőled jöttek, s tieid ezek. De ha Rácznét is segélyezik, Az adakozásban részt nem veszek. Könyörgök hozzád esdekelve, Készíts nekem helyet a Mennybe' Égi lakást. De kérlek, Uram, Semmiképpen ne a Nagyné mellett! A nap gondolata: A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)

2015-06-15

De kelj fel, és állj lábra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek téged arra nézve, amit láttál, és ami miatt még meg fogok neked jelenni. (Apcsel 26:16) Elég volt már a sebeid nyalogatásából! A panaszáradatból! Hogy te milyen szerencsétlen vagy! Hogy hányszor ért baj az egész életedben! Elég volt! Állj végre talpra! Nézz végig az életeden, hogy a születésed óta hányszor tapasztalhattad már, milyen erős, hatalmas a te Istened! Vagy már elfelejtetted azokat a dolgokat, amik miatt akkor, ott azt mondtad, „Ez isteni csoda volt! Köszönöm, Uram!" Pál apostolnak is ezt mondta Jézus. „De kelj fel, és állj lábra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek téged arra nézve, amit láttál, és ami miatt még meg fogok neked jelenni." (Apcsel 26:16) Neked is szól a felhívás. Állj végre talpra, és indulj el! Mondd el a világnak! Mondd el a házastársadnak, mondd el a gyermekeidnek, mondd el a szomszédaidnak! Hiszen erre hívott el az Úr. Hogy bizonyságtevője legyél, és nem arra, hogy a panaszoddal áraszd el a környezetedet. – Persze, könnyű neked – mondod magadban –, ha neked lenne olyan bajod, mint nekem… – és máris sorolod. Hidd el, nem kaptál többet, mint amennyit el bírsz hordozni. Sőt, az erőt is megkaptad ahhoz. Így hát „Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, mekkora vihar vesz körül, inkább mondd te a viharnak, mekkora Isten áll mögötted!" Így indulj el a mai napon! (N.) A nap gondolata: Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának, a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. (Wass Albert)

2015-06-14

Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal. (Efezus 4:26) A harag emberi érzés. Nem éppen a legkellemesebb. De mindenkivel előfordul, hogy megharagszik valakire. Több fontos kérdés is van ezzel kapcsolatban. Kettő ezek közül így hangzik: mennyire haragszunk és milyen sokáig? Minél nagyobb a haragunk és minél tovább tart, annál nagyobb károkat okoz. Előbb abban, aki haragszik, majd a környezetében élők is tapasztalják áldatlan következményeit. Vannak emberek, akik hónapokig, sőt évekig hordoznak sérelmeket. Vélt vagy valós sérelmek ezek, de magát a haragot hordozó embert teszi leginkább tönkre. Az így érző ember pedig folyamatosan megmérgezi a körülötte élőket is. Nézz magadba! Nem hordozol haragot a lelkedben? Nem dédelgeted, táplálod a haragot valaki irányába? Vigyázz, a harag gyűlöletbe csaphat át, mely hatalmas károkat okoz! Mai Igénk szerint egyetlen napig sem kellene haragudnunk senkire. Hogy lehet ezt megtenni? A megbocsátás a kulcsa az egésznek. Bocsáss meg az ellened vétkezőnek. Senki nem állítja, hogy ez könnyű, de ha az Úrra tekintesz, sikerülni fog. Minden gondod, keserved add át az Úrnak. A haragodat is vidd elé. Ha nem tudsz megbocsátani valakinek az ellened elkövetett vétkeiért, nincs benned elég szeretet és nem bízod életedet eléggé az Úrra. Van mit letenni a kereszt alá? Tedd meg, ne késlekedj! A nap gondolata: Hányszor lobognak bennünk csöppnyi semmiségért a bosszúállás pokoli üstjei, kutatva keressük másban a szándék rossz irányát, érvelünk meggyőződéstelenül, csak hogy tisztára mossuk magunkban azt a homokszemnyi sértett büszkeséget. És megkeserítjük mások életét egy percre, hétre, mert engedtük, hogy szeles haragunk átjárjon egy lelket abban a begombolatlan pillanatban. És nem jut eszünkbe olykor, hogy egyszerűen elakadt bennünk valahol egy villanásnyi emberséges mozdulat. (Elekes Ferenc)

2015-06-13

Utólag könnyű okosnak lenni Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. „Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam. (János 16:4) Utólag könnyű okosnak lenni. Minden bizonnyal hagyta már el szánkat ez a mondat, amikor valaki utólagosan tudtunkra adta, hogy egy múltbéli eseménynél mit kellett volna másként csinálnunk. De az is lehet, hogy mindezt csak magunkban játszottuk végig, amikor rájöttünk, hogy másként kellett volna dönteni. Hiszen sok-sok minden, amit ma döntünk vagy megteszünk, csak a jövőben fog kirajzolódni. De utólag már semmit sem tehetünk. Jézus a nagycsütörtöki estén mindent elmond a tanítványoknak. Mikor mi fog történni pontosan. Persze mindez hihetetlenül hangzik, s Péterrel az élen a tanítványok azt mondják, gondolják, hogy ezt nem fogjuk megengedni. Jézus azonban azt is világossá teszi, hogy mindezeket azért mondja, hogy amikor majd eljön az óra és megtörténik, akkor a tanítványok emlékezzenek rá, Ő előre megmondott mindent. Velünk is így tesz Jézus, előre szól, figyelmeztet, tanít. Azért, hogy amikor eljön a megfelelő idő, akkor eszünkbe jusson és tudjunk a szerint cselekedni, amit tőle hallottunk. Sokszor előfordul, hogy amikor reggel elolvasok egy Igeszakaszt nem értem. Nem értem Isten miért mondja most ezt nekem, hiszen nem vagyok olyan helyzetben, ami indokolná. Én magam sem értettem, miért tanít Isten konferenciákon bizonyos témákban, hiszen én még nem tartok ott. Hát azért teszi mindezt, mert nem utólag akar okoskodni, hanem előre felkészíteni minket. Máriáról azt olvassuk a karácsonyi történetben, hogy amit elmondtak nekik a pásztorok, azt megőrizte és forgatta a szívében. Ezt nekünk is meg kell tennünk. Mindent, amit Istentől hallunk, meg kell jegyeznünk, tanulnunk, hogy amikor majd szükségünk lesz rá a megfelelő pillanatban, a Lélek eszünkbe juttathassa, és tudjunk nem utólagosan, hanem előre tekintve is bölcsen dönteni, cselekedni. (Veres Péter) A nap gondolata:  A kapcsolatok nem akkor virágzanak, ha a vétkest megbüntetik, hanem ha az ártatlan irgalmas.

2015-06-12

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. (Jakab 1:27) Az öreg néni magányosan élt egy nagy sorház negyedik emeleti kis lakásában. Senkije sem volt. Nem tudta már egyedül megmászni a lépcsőket, lift pedig nem volt a házban. Így hát kényszerű bezártságban élt, s minden nap hosszú órákat ült az utcára néző ablakban, vágyakozva nézte a "lenti társas életet", amelynek élvezetétől ő meg volt fosztva. Először egy kiskanalat dobott ki az ablakon. A járókelő, aki előtt megcsörrent a kanál, megdöbbenve kapta föl a fejét, s meglátta az ablakban az integető öregasszonyt. Némileg bosszankodva vette föl a kanalat, felvitte a negyedik emeletre és becsöngetett a kis lakásba. Néhány nap múlva egy hajkefe röpült az utcára, egy hét múlva pedig egy fél pár papucs. "Megőrült ez a szerencsétlen asszony!" - gondolta a szembe szomszéd, akinek persze feltűnt, hogy az utcáról emberek mászkálnak fel a nénihez, hogy visszaadogassák a kidobált holmijait. Fel is hívta a rendőrséget, akik ki is jöttek, és felgyalogoltak a nénihez. Ő széles mosollyal nyitott ajtót, kávéval kínálta a rendőröket, s leültette őket kényelmes foteljaiba. A rendőrök megdöbbenve tekintgettek egymásra. Egyikük végül megkérdezte: Miért tetszik ezt csinálni? Miért kell a használati tárgyait az utcára dobálni? - Tudja, kedveském! Ha ezt nem csinálnám, hetekig senki rám se nyitná az ajtót! – felelte elkomolyodva a kis öregasszony. Ez a történet gondolkodtasson el: nem felejtettél el valakit? Nem kellene meglátogatnod valamelyik családtagodat, barátodat, ismerősödet, szomszédodat, lelki társadat? Netán édesanyádat? Ha Isten a szívünkre helyez valakit, nem tudjuk lerázni a felelősségünket, nem tudjuk csak ideiglenesen elnyomni a lelkiismeretünk hangját. De sokkal bölcsebb és Istennek tetsző magatartás, ha rászánok egy kis időt, és meglátogatok valakit, aki éppen arra vár, ha valaki rányissa az ajtót… A nap gondolata: Figyelj embertársaidra, szomszédaidra, munkatársaidra! Vedd észre a rászorulókat! Hallgasd meg a másikat!

2015-06-11

Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban. (Jn 12:9-11) Félnek Jézustól, ezért még Lázárt is meg akarják ölni. Hogy ez mit üzen nekünk? Azt, hogy aki Jézust követi, az számíthat hátratételre, támadásokra. Jézus tanítványának lenni nem könnyű. Ha valaki ezt hiszi, téved. Ha valaki így éli meg, akkor pedig nem engedelmes és hű tanítvány, nem vállalja eléggé Jézust. A világ ugyanis gúnyol, nevet, ahogy egyik énekünk fogalmaz. Gúnyol és kivetni igyekszik bennünket, mert nem olyanok vagyunk, mint ők. Nem baj, hogy így viszonyulnak hozzánk. Készülj erre! Ne fájjon! De szeress továbbra is! Szeresd az Urat teljes valóddal, és embertársaidat, mint magadat. Aki Krisztussal járja életútját, az sokak szemében lesz szálka. Jézus munkájának eredményeit nem szereti a világ, ezért akarták még Lázárt is megölni. Ma is vannak, ahol irtják az Úr tanítványait. Lehet, hogy minket nem üldöznek, de hátratétel várhat Jézusért. Vállald Őt mindig, mindenkor, bármivel is jár ez rád nézve! A nap gondolata: Teljes reménységünkkel Őbenne fogózzunk meg és nyugodjunk meg. (Kálvin János)

2015-06-10

Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?" De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. (Jn 12:4-6) Nem mindenki olyan nagyvonalú, mint Mária. Nem mindenki látja jónak Mária cselekedetét. Júdás, aki tanítványa Jézusnak, másképpen gondolkodik. Ő azt mondja, hogy az olajat el lehetett volna adni és a pénzt szét lehetett volna osztani a szegények között. Júdást azonban nem a Krisztus iránti szeretet, hanem a pénz szerelme motiválja. Nekünk is figyelnünk kell a pénzhez való viszonyunkra. Még mindig eszköz vagy már maga a cél a pénz az életünkben? A pénz szerelme sokakat vitt már rossz irányba. Óvakodjunk tőle! Ha nem az Úrra tekintve kezeljük a ránk bízott pénzt – legyen az sok, vagy kevésnek tűnő – akkor az ördög eszköze lesz életünkben, mely eltávolít Megváltónktól. Júdás tolvaj volt – írja az Ige. Rólunk mit írhatna? Odaszánt, engedelmes, hűséges? Vagy felületes, önző, felelőtlen? Szelíd, figyelmes, békés? Vagy viszályt szító, haragtartó, indulatos? Nem folytatom a felsorolási lehetőséget, de szálljunk magunkba és gondolkodjunk el azon, hogy Urunk milyennek lát bennünket! Bűnbánatra mindig szükségünk van. Ebben a dologban is kérhetjük bocsánatát. Mindnyájunknak van miért… A nap gondolata: Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak... Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni. (L. Evely)

2015-06-09

Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. (Jn 12:3) Mária a pazarló szeretetet mutatja fel. Hiszen „a szeretet tékozol. Nem okoskodik, nem méricskél, nem tartogat, hanem pazarlóan ad. Mária, mint aki tudja, hogy Jézus a halálra készül, és nem lesz lehetősége a testét elkészíteni a sírba tételre, egy font drága valódi nárdusolajat önt Jézus lábára. Bőkezűen az összeset! Hajával törli, és nem érdekli, hogy ki mit gondol erről a tettéről. A halálra készíti Jézust, miközben az életről tesz bizonyságot. Mert a szeretet az életet és az örök életet adó Istent hirdeti." Az Igének ez a mozzanata azt kérdezi tőlünk, hogy a mi szeretetünk tud-e tékozolni? Jézusra és egymásra tudjuk-e tékozolni a bennünk lévő, felülről kapott szeretetet? Időt, pénzt, energiát tudunk-e odaszánni Jézusra és egymásra? Ezen érdemes és szükséges elgondolkodnunk. A nap gondolata: Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)

2015-06-08

Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. (Jn 12:1-3) Jézus Betániában tartózkodik, barátai házában. Vegyük szemügyre a három házigazda, a három testvér magatartását. Márta felszolgál. Buzgólkodik, jó házigazdaként tevékenykedik. Éppen úgy tesz, mint a Lukács 10. rész végén olvasható történetben. Ott bele is fárad a sok tennivalóba és szeretné, ha Jézus ráparancsolna testvérére, Máriára, hogy segítsen neki. De Ő nem teszi, hanem így szól: „Márta, Márta sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség és Mária a jó részt választotta, amit nem vehetnek el tőle." Itt is buzgólkodik, szorgoskodik. De most nem panaszkodik. Lázár hallgatja Jézust többedmagával. Ő úgy látja jónak, ha elcsendesedve Jézusra figyel. Mindkét cselekedet – a Mártáé és a Lázáré – helyén való, ha tényleg annak van itt az ideje. Hiszen van, amikor cselekedni, buzgólkodni, szorgoskodni kell, de van, amikor félbe kell hagyni a munkát és Jézust kell hallgatni. Mindkettőnek helye és ideje van az életünkben, csak össze ne tévesszük! Mária testvéreivel szemben egy harmadik dolgot cselekszik. Egészen pontosan megkeni Jézus lábát nárdusolajjal. Abban az időben szokás volt a vendég kábát vízzel megmosni és olajjal bekenni, de amit Mária tesz, az azért különleges, mert nagy mennyiségről van szó. Az Igében szereplő egy font 32,75 dkg-nak felel meg. Egyharmad kilogramm – így is mondhatnám. Ez messze nem a szokásos mennyiség. Ebben a cselekedetben nem a lábmosás a rendkívüli, hanem a mennyiség és a minőség. Ami ezáltal megnyilvánul, az a tisztelet, az alázat, és a hála a testvérük feltámasztása miatt. A három testvér háromféleképpen cselekszik. Mindhárom jó. Ha annak van itt az ideje. Tudunk különbséget tenni a dolgok között? Kérjünk bölcsességet Urunktól hozzá… A nap gondolata: Ha nem merünk hitünkről vallást tenni, mert félünk, hogy kinevetnek, akkor elveszítjük annak lehetőségét, hogy reményt adjunk valakinek, akinek igazán szüksége van rá.

2015-06-07

Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. (Jn 12:1) Mai igénk helyszíne Betánia. Egészen pontosan Lázár, Mária és Márta háza. Jézus többször is megfordult a három testvérnél. Nem tudjuk, hogy mikor, miként került velük kapcsolatba, de talán nem túlzás azt állítani, hogy baráti szálak fűzték Jézust ezekhez az emberekhez. Ehhez képest egy fejezettel korábban arról olvasunk, hogy Lázár megbetegedett, és noha üzennek Jézusnak a lánytestvérei, hogy Uram, akit szeretsz, beteg, Jézus mégis, mintha ráérősen indulna segítséget nyújtani. Mire odaér Betániába, addigra már Lázár nem beteg, hanem halott. De Jézus feltámasztja őt. Ezek után következik a fenti ige. Mondhatjuk, hogy Lázár feltámasztásának híre sokakhoz eljut. Sokan járnak csodájára a bekövetkezett eseményeknek és óhajtják látni a feltámasztott, a halált megjárt Lázárt, s ezáltal kezdenek hinni Jézusban. Vajon általunk milyen hírek jutnak el másokhoz? Örömhírek? Jézusról szóló, életeket megváltoztató hírek, vagy csak pletykák, melyek használni nem, de ártani annál inkább tudnak? Ezen mindenki gondolkodjon el és ha kell változtasson! Ugyanis nem mindegy, hogy eljut-e általunk másokhoz Jézus halál fölötti diadala? A gyászban élőkhöz eljut-e a nagy hír? Igaz, mi nem láttunk, de hiszünk: „Mivel látsz engem, hiszel, boldogok, akik nem látnak és hisznek." – mondta Jézus az addig kételkedő tanítványának, Tamásnak. S bizony nekünk a hit látása jut, de ez nem kevés. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem… - szoktuk énekelni. Add tovább a halál fölött is diadalmas Jézusról az örömhírt! Nézz szét a környezetedben, hogy hány embernek van erre szüksége és ne félj megvallani Uradat! A nap gondolata: Ifjabb koromban túlságosan sokat adtam az emberi tanításokra... de végül eljutottam oda, Isten Igéjének és Szentlelkének a vezetésével, hogy meglássam, e dolgokat félre kell állítanom, és Isten tanítását közvetlenül az Ő Igéjéből megismernem. (Zwingli)

2015-06-06

Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt. (Mt 10:32) John Chrysostom a görög egyházatyák egyike volt. Krisztus után 347-ben született. A történet arról szól, hogyan állították egyszer fiatalkorában az uralkodó elé, hogy bizonyságot tegyen hitéről. „Ha kitartasz amellett, hogy keresztény legyél, száműzlek atyád földjéről." Chrysostom válasza figyelemreméltó volt. Így szólt: „Felség, azt nem teheti; az egész világ az én Atyám földje. Nem tud száműzni engem." „Akkor elveszem minden vagyonodat." – mondta az uralkodó. – „Azt sem teheti." - válaszolta Chrysostom. „Az én kincseim a mennyben vannak." „Akkor olyan helyre küldelek téged, ahol egyetlen barátod sem lesz, akivel beszélhetnél." – mondta az uralkodó. „Ezt sem teheti, mert van egy Barátom, aki közelebb van hozzám, mintha a testvérem lenne. Mindig mellettem lesz az én testvérem, Jézus Krisztus." Végül az uralkodó így szólt: „Elveszem az életedet." Erre Chrysostom így válaszolt: „Azt sem teheti. Az én életem el van rejtve Krisztussal Istenben." Nem a vak makacsság hajtotta. Hanem a hit – „a Jézusba vetett hit", ami Isten igaz egyházának utolsó tagjait a földön jellemezni fogja. Jel 14:12. Ma ilyen hitre van szükségünk. A nap gondolata: Az egyetlen döntés melyet az egyház hirdethet, Isten döntésére vonatkozik. Az evangélium szolgájaként azt kívánja, arra hív, hogy Isten mellett döntsünk, aki Jézus Krisztusban a javunkra döntött. (Vályi Nagy Ervin)

2015-06-05

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1Jn 3:18) Mai Igénket remekül mélyíti el a következő történet: Egy éjszaka, Észak-Dakotában hatalmas hóvihar tombolt. Dr. Thompson irodájában kilenc óra körül csöngött a telefon. „El tudsz jönni hozzánk?" Tony Sebastian beszélt a telefonban. „A fiamnak magas láza van, és elveszítette az eszméletét. Nem tudunk bemenni hozzád. Mit gondolsz, ide tudsz jutni valahogy?" „Megteszek mindent, amit tudok." Az orvos kinézett az ablakon. De a vihar elég ijesztő. „Sohasem voltak ilyen viharok ott, ahonnan jöttem." A városból kifelé tartva, megállt egy kocsmánál, és szerzett három embert, akik vele mentek. „Szükségem lehet rátok" – mondta – „hogy lapátoljátok a havat, hogy nehogy elakadjak." Körülbelül félúton az emberek kimerülten feladták. A hófúvás egyre veszélyesebbé vált. Így az orvos otthagyta kocsiját és az embereket és talált egy farmert, aki odaadta a lovát a Tony-ékhoz vezető hátralévő útra. Az orvos mindent megtett a fiúért, de reggel felé látta, hogy ha nem tudja kórházba vinni, az intenzívosztályra, reménytelen a túlélés. Eszébe jutott Ed, a megyei kapitány. Talán ő tud szerezni embereket, hogy megtisztítsák az utat. „Nem hiszem, hogy tudok." – mondta álmosan a telefonban. – „De megpróbálom." Nem nehéz elképzelni az orvos meglepettségét, amikor napkeltekor kivitte a beteget a főútra, és azt látta, hogy kocsija készen várja, a városba vezető út pedig végig tiszta. Később a kórházban, amikor a krízis már elmúlt, Dr. Thompson-nak újra eszébe jutott Ed és felhívta, hogy köszönetet mondjon neki, és embereinek munkájukért. „Ne köszönj semmit." – mondta Ed. -  „Nem mi tettük." „Akkor ki tette?" – kérdezte az orvos. „Nos," – válaszolta – „meg kell ismerned az itt élő embereket, hogy megértsd mi történt. Amikor hallották, hogy felhívtál a pártvonalon, tudták, hogy valami rossz történhetett és belehallgattak. Minden épkézláb férfi és fiú, aki az út mentén lakik, elindult, hogy ellapátolja az útból a havat. Hát, így történt. Tudod, mi Istennek ebben a nagy országában lakunk, ahol üvölt a vihar és a szelek szabadon fújnak. És amikor valaki bajban van, mindannyian felkerekedünk, és segítünk. Így nevezzük: szeretet-vonal." Milyen nagy szüksége van a mai társadalomnak erre a régimódi szeretetre és a figyelmes szomszédok segítő befolyására. A nap gondolata: Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. (William Shakespeare)

2015-06-04

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19:10) Aligha helytállóan, néhányan azzal mentegetik önmagukat, hogy azt állítják nem elég jók. "Az Úr sohasem tudna megmenteni egy olyan bűnös embert, mint én!" - mondják kétségbeesetten. Amikor így hallok valakit beszélni, mindig eszembe jut az a fiatalember, aki lelkigondozójához lépve így szólt: „Uram" – mondta a fiatal – „elveszett ember vagyok." „Ez nagyszerű!" – válaszolta a lelkész. A fiatalember, azt gondolva talán a barátja nem értette meg őt, megismételte: „De én azt mondtam, hogy elveszett ember vagyok." „Az kitűnő." – erősítette meg a prédikátor. „Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse, és megmentse azt, ami elveszett!" Az Úr Jézus a nyilvánvalóan reménytelen esetekhez ért a leginkább. Hatalma korlátlan. Most is megmenti azokat, „akik ő általa járulnak Istenhez." Te hogy látod az életedet? Elveszettnek látod önmagad? Akkor jöjj Jézushoz! Nem vagy elveszett és nincs közöd Jézushoz? Rossz hírem van: a pokol felé tartasz. De Jézus rajtad is segíteni tud. Csak Ő. Megtalált az Úr és nyájához vezetett? Örülj nagyon és mondd el ezt másoknak is, akik talán még nem is sejtik, hogy elveszett állapotban élnek… A nap gondolata: Abban áll ugyanis bölcsességünk legfőbb része, ha józanul az Isten igéjének korlátai között tartjuk magunkat. (Kálvin János)

2015-06-03

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsid 4:15-16) 1934-ben Edward, Wales hercege meglátogatott egy kis angliai kórházat, ahol 36 súlyosan sebesült és sérüléseitől eltorzult háborús veteránt gondoztak figyelmesen. Minden ágynál megállt, kezet rázott a beteggel és szólt néhány bátorító szót. Miután 29 szerencsétlen sérülttel találkozott és az ajtóhoz vezették, így szólt: „Ha jól értettem 36 férfit ápolnak itt. Én csak 29-et láttam. Hol van a maradék hét?" A nővér kedvesen elmagyarázta, hogy ők olyan súlyosan eltorzultak, hogy jobb lenne, ha nem nézné meg őket. De a herceg kitartott elhatározása mellett. Amikor újra a kijárathoz vezették így szólt: „Csak 6 férfit láttam. Hol a hetedik?" „Ó, senkinek sem kellene látnia azt az embert" – válaszolta a nővér – „Kérem, ne ragaszkodjon ön sem hozzá." De ő úgy tett. És ott feküdt egy emberi test – vak és eltorzult, megdöbbentő látvány. A herceg szótlanul állt, arca elsápadt, ajkait összeszorította. Azután könnyektől nedves arccal mélyen lehajolt, és megcsókolta a sebesült hőst. Csodálatos pillanat volt. De Isten tett valami ennél csodálatosabbat. Ő maga vált sebesült hőssé, hogy mi az ő királyi fiai és lányai lehessünk. A nap gondolata: A gyülekezet nem luxusjacht, hanem mentőhajó. Szórakoztatókra semmi szükség rajta. A kapitánytól a hajószakácsig minden kézre szükség van a fedélzeten a lélekmentéshez. A gyülekezet, amely nem keresi az elveszetteket, maga is „elveszett". (Reinhard Bonnke)

2015-06-02

Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet. (Jn 10:14) Hallottam egy történetet egy idős lelkészről, aki haldoklott. Egy fiatalember, aki szintén lelkész volt, meglátogatta őt és felajánlotta neki, hogy felolvas a Szentírásból. "Van olyan kedvenc szakaszod, amit szeretnéd, hogy felolvassak, testvérem?" - kérdezte. "Igen," – válaszolta az idős férfi - "Kérlek, olvasd fel nekem a Krónikák első könyvének első fejezetét." A fiatalember figyelmesen hangsúlyozva felolvasta a családfákról szóló fejezetet. Kemény munka volt felolvasni az 54 versben szereplő mintegy 250 szokatlan nevet. Az idős lelkész figyelemmel hallgatott végig minden egyes nevet. Amikor a fiatalember befejezte, ő buzgó áment mondott. "Köszönöm fiam; ez olyan vigasztaló volt." A fiatalember őszintén zavarba jött. "Kérlek, mondd meg nekem," – kérte - "mi van ebben a fejezetben, ami olyan vigasztaló?" "Ó," – válaszolta az idős lelkész - "csak a gondolat, hogy Isten mindannyiukat névről ismerte!" Téged is ismer az Úr. Nemcsak a nevedet, hanem mindent, ami benned vagy általad történik. Ez egyszerre felelősség és öröm… A nap gondolata: A keresztény testvériség nem eszménykép, amelyet meg kell valósítanunk, hanem valóság, amely Istentől Krisztusban adatott, s melyben nekünk is részünk lehet. (Bonhoeffer)

2015-06-01

Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. (Mt 26,56/b) A Jézustól való eltántorodás jól felismerhető következménye: a teljesíteni akarás. Majd én megmutatom, mit kell tenni ebben a helyzetben! Majd én! Nem Jézus, „majd én!" De Jézust nem lehet meggyőzni arról, hogy az Ő kedvéért tesszük ezt meg azt! Igaz a közmondás: „Nem azért esünk el, mert gyöngék vagyunk, hanem azért, mert erősnek hisszük magunkat." Péter erősnek hitte magát; el is kellett viselnie Jézus rendreutasítását: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el." (Mt 26,52) Pál apostol is szeretett volna erővel szolgálni, de megértette az Úr módszerét, amikor meghallotta: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9) Szinte hihetetlen, hogy még mindig, mennyire immunis a világ erre az igazságra! Legalábbis az az istentelen része, amely a sajátja döntései sötétségében képtelen meglátni, ezért aztán semmibe veszi Isten célját! A Gecsemáné kertben az erős tanítványok futásnak eredtek. Elhagyták Jézust. Az „erőtlen" Jézuson keresztül azonban Isten végbe vitte azt, amit a szeretet erejével akart elvégezni. Gondolni is rossz rá, mi lett volna, ha Jézus megrendeli azt a tizenkét sereg angyalt! Azonnal végeztek volna a botos-fáklyás kardcsörtetőkkel! És végeztek volna velünk is. Ha Jézust nem fogják el, nem feszítik meg, nem támad fel harmadnapon, akkor egyikünk sem reménykedhetne abban, hogy a földi életét mennyei öröm váltja fel! (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: „… a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója." (Milan Kundera)