2016-06-01

4. „…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk." /1Királyok 17:12/ Olyan az emberi élet, mint a mobil telefon egyszer lemerül, ha nem dugjuk rá a hálózatra, akkor egy ideig talán megy, tudjuk használni, de egy idő múlva lemerül. Ilyen az emberi élet is, az Isten nélkül megy egy darabig, aztán elkezdenek fogyni a dolgok, az erő, a bizalom, a szeretet, a pozitív jövőbelátás, és lassan kiégünk és lemerülünk. Ezért is kell mindennap rácsatlakozni az Úristen töltőjére, ez nem más, mint a naponkénti kapcsolat, az igeolvasás és az imádkozás. A mobilhoz sem kell már vezeték, ugyanígy az imádkozás is vezeték nélküli kapcsolat az Istennel. Egy-egy elcsendesedéskor a kifogyott erő, hit, türelem, bizalom fel tud töltődni. Az ember erőssé tud válni.      A zsidók nem összeteszik a kezüket imádkozáskor, hanem az égre emelik, széttárva, ez azt jelképezi, hogy kérik az Istent, hogy kiüresedett életüket töltse meg azzal, amivel Ő jónak látja. Nekünk is ezt kell tenni naponként, felajánlani kiüresedett sokszor már-már megrepedt cserépedény életünket, hogy az Isten megtöltse mindazzal, amire szükségünk van. /P.Sz./ A nap gondolata: Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)