2016-06-05

A mi álnokságaink 1. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat. (Zsolt 90,8a) Isten igazságos, igazságot szerető Isten. Semmi álnokság nincs benne. Az Úr Jézus Krisztusban soha senki álnokságot nem talált. Ha a magunk életét megvizsgáljuk, akkor megdöbbenve kell látnunk, hogy úgy szavainkban, mint cselekedeteinkben sok álnokság található. Vegyük azért vizsgálat alá mindenekelőtt a beszédünket. „Választott ezüst az igaznak nyelve." (Péld 10,20) Valóban így van ez. Annyival inkább salak és szemét annak a beszéde, aki nem igazat szól: „Mint a meg nem tisztított ezüst, mellyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyullasztó ajkak a gonosz szív mellett. Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot. Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében. (Péld 26,23-25) Milyen nagy nyomorúság, amikor az embernek szép csomagolásban árulnak hitványságokat, amikor mézet csöpög az ajak és mérget áraszt a szív. Azért mondja az Ige, hogy amikor kedvesen szól, ne bízzál hozzá, mert hét iszonyatosság van a szívében. Vizsgáljuk meg magunkat, vajon nincs-e bennünk is, nincs-e beszédünkben valamilyen álnokság? Nem mondunk-e többet vagy kevesebbet a valóságnál? (Prókai Árpád) A nap gondolata: A legnagyobb vereség a világon, megszokni a rosszat. (Ravasz László)